Kedves látogató!

Üdvözlöm a vargalambászat honlapján. Varga Tamás Bence vagyok, Székesfehérváron élek és többmint 10 éve foglalkozok a galambtenyésztéssel hobbi szinten.

A vargalambászat története:

Már gyermekkoromban nagy érdeklődéssel figyeltem, ahogyan a nagypapám galambászkodott. Akkoriban ő postagalambokat, kingeket, budapesti magasröptű keringőket és kacagó gerléket tartott.

2008-2014: Az első pár galambjaimat, - amelyek kacagó gerlék voltak - ekkor kaptam. Akkoriban a gerlék egy galambdúcban laktak. A 2010-es évek elején a gerle állományom folyamatosan növekedett. A kezdeti mandarin-tarka egyedek után, mandarin, rózsás, illetve vadas színű madarakat tenyésztettem.

2014-2016: 2014 tavaszán új röpde lett kialakítva a gerlék számára, mivel a régi dúcot már kinőtték, majd egy évvel később történt meg az első nagy vérfrissítés. 2016. februárjában vettem át nagypapám megmaradt 8 postagalambját, melyek deres, kék színű fekete szalagos, kék kovácsolt és tiszta fehér színűek voltak. Ez volt az első igazán nehéz évem. A postagalambok házának az állapota nagyon leromlott. Sokszor jelent meg a ház körül különböző rágcsáló, ragadozó állat. Nyáron sikerült rendbe tenni a röpdét édesapámmal, így a galambok biztonságban teleltek át.

2017: Ez év márciusától kezdtem el tenyészteni az akkori év galambját a székesfehérvári bukógalambot. 3 párral kezdtem el a tenyésztési szezont, amelyek kék, ezüst és fekete színűek voltak. Az év elején még küzdeni kellett a rágcsálók ellen, de tavaszra sikerült megfékezni őket. Áprilisra készült el a "kiszoktató voiler”, ahová a bukó madaraim kerültek ideiglenesen. Júliusban az egyik tojásból egy hibrid galamb kelt ki. A postagalamb nagyságú madár egy fekete szíveshátú székesfehérvári bukógalamb és egy kék színű fekete szalagos postagalamb keresztezéséből született meg. A nyár folyamán tűntek fel először ragadozó madarak a környékünkön, akik sajnos megfelezték a bukóállományomat. Teljesen kiirtottak a kék szíves madaraimat, a fekete színűek között pedig csak 1 galambot hagytak meg.

2018.: A tavasz folyamán újabb díszgalamb fajtát kezdtem el tenyészteni, rezgőnyakú pávagalambot. Mivel már korábban is szűkösen fértek el madaraim a röpdében, ezért elengedhetetlen volt a bővítés. 2018.júliusában kevesebb mint 2 hét alatt sikerült megcsinálni a bővítést édesapámmal. Ebben az évben volt galambászkodásom kezdete óta a legnagyobb madárpusztulás. Egyik napról a másikra pusztultak el posta-, bukó-, és pávagalambok. Ennek valódi okát a mai napig nem sikerült kideríteni, valószínűleg mérgezés történt. Szeptemberben a postagalamboknál történt nagyobb vérfrissítés.

2019.: Új postagalamb faj tenyésztését kezdtem el ebben az évben. Ez az alföldi dudros postagalamb volt. Május közepén újabb hibrid madár kelt ki az egyik tojásból, így már 2 madár tartozik az állományomba. Júliusban felszámoltam a székesfehérvári bukó állományomat, mivel a ragadozó madarak továbbra is megtámadták őket. Ezzel egyidőben újabb pávagalambok érkeztek, vérfrissítés gyanánt. November 30.-án Budapesten a Hungexpóban rendezett Országos Galamb- és Kisállat kiállítás során Agrárminiszteri elismerésben részesültem.

2020.-tól: A koronavírus járvány részben hatással volt a tenyésztési idénnyel. Az év során az állományom létszáma nagyjából stagnált. 2020. júniusától már Magyar Pávagalamb tenyésztésével is foglalkozok. Az év viszonylag csendesen, eseménymentesen telt el. 2021 tavaszán ismét nagyobb vérfrissítés történt a kacagó gerléknél, pávagalamboknál.