Forrás: Dr. Szűcs Lajos: Galambjaink

Baktériumok, vírusok által okozott betegségek

Paratifusz (Salmonellosis)

• A kórokozó, fertőzés útja:
  • A salmonellosis (paratifusz, szárny-lábbénulás) salmonella baktériumok által okozott ragályos betegség. Annak alapján, hogy mely szervek károsodtak a legsúlyosabban, különböző a betegség képe. Főként fiatalok között gyakori. Azok az egyedek, amelyek átvészelve életben maradnak, többnyire baktérium ürítőkké válnak. Ezek a madarak tünetmentesek, de a szervezetükben jelenlévő kórokozót bélsarukkal állandóan ürítik, s ezáltal szüntelenül veszélyeztetik az egész állományt, de leginkább a fiatalokat.
  • A salmonellák elsősorban a bélben telepednek meg. Ostorukkal a béltartalomban mozgásra képesek. A szabadba a betegek ürülékével, begytejjel, nyállal és a petefészekben fertőződött tojásokkal kerülnek. Mind az észlelhetően betegek, mind a tünet nélküli tartós ürítők, állandó fertőzési források. A kórokozók a szennyezett takarmánnyal vagy ivóvízzel, csókolózás közben és a fiatalok etetésekor kerülhetnek a szervezetbe, de a salmonellákkal szennyezett levegő belégzéskor is lehetséges fertőződés.
  • Már a tojásban fejlődő embrió is károsodhat a petefészken át. A salmonellák mozgási képességükkel a még nedves tojáshéjának pórusain át is behatolhatnak. Ez a folyamat a petevezetékben is lejátszódhat, amennyiben abba szennyezett bélsár került. A salmonellosis lezajlása lehet heveny vagy idült.
• A betegség tünetei, formái és lezajlása: 
  • Bélforma:
    • Amennyiben a salmonellák a bélbe kerültek, behatolnak annak nyálkahártyájába, s ott erős gyulladást keltenek. Ennek eredményeként hasmenés jelentkezik. Nyúlós, vizes, barnászöld bélsár ürül, mely erősen bűzös. A gyulladásos bélszakasz nem képes elegendő tápanyagot juttatni a vérbe. Az energiatermeléshez a szervezet kénytelen tartalékaiknak igénybevételére s ennek eredményeként először a vércukor, majd a zsírtartalék kerül felhasználásra. Amikor a tartalék készletek kimerülnek, a test fehérjéi kerülnek lebontásra. A beteg kondíciója rövid időn belül erősen leromlik.
  • Ízületi forma:
    • Az emésztőnedvekben a salmonellák nagy mértékben elszaporodhatnak. A sérült bélfalon át a véráramba kerülnek. Ha a kórokozók az ízületekben szaporodhatnak fel, úgy az ízületi tokban fokozott mennyiségű folyadék termelődik, melynek eredményeként a megtámadott ízület megduzzad. A fájdalmas ízületi gyulladás az egyik szárny lógatását vagy az egyik láb felhúzását eredményezi.
  • Szervi forma:
    • A salmonellák a legkülönbözőbb szervekben is elszaporodhatnak. Leginkább a májban, a lépben, a vesékben, a szívben és a hasnyálmirigyben. Ezekben fekélyszerű, szalonnás állagú, szürkéssárga csomók keletkeznek. A szervi elváltozásokat általános megbetegedés, a környezet iránti érdeklődés hiánya, rövid szakaszos légzés és gyors leromlás jellemzi.
  • Idegrendszeri forma:
    • Ha salmonellák a központi idegrendszert és a gerincvelőt támadják meg, e helyeken gyulladások alakulnak ki, melyek következtében az idegsejtek fokozott nyomás alá kerülnek, mely aztán egyensúlyzavarokhoz és bénulásokhoz vezet.
• A betegség megállapítása:
  • A fiatalok nevelkedése során mutatkozó nagyfokú elhullás és a fiókák szomorkodása mindig salmonellás fertőzöttségre utal. A gyanút megerősíti: a hasmenés, a szárny vagy a láb bénulása, illetve ízületeik megduzzadása.
• Kezelés:
  • Megkezdése előtt a súlyosan beteg egyedeket ki kell írtani, hacsak nem nagy értékű tenyész állatokról van szó. Az ilyen állapotban lévő galamb kezelése hosszú időt igényel és tetemes költségeket jelent anélkül, hogy a gyógyulásban bizonyosak lehetnénk. Emellett éppen az ilyen módon életben tartott galambok válnak többségükben csírahordozóvá, melyek aztán gyógytársaik számára újabb fertőzés forrásai lehetnek.
  • Az állomány kezelése során a következő intézkedéseket kell végrehajtani:
    • Súlyosan megbetegedett, kifejezett betegség tüneteket mutató nagy értékű állatoknál:
      • A salmonellák testen belüli további szaporodásának meggátlására a nyak bőre alá 0,5 ml SALMOSAN-t adjunk 2 napon át 6-8 óránként; vagy 0,5 ml OXYTETRACYCLIN-t 24 órán belül 2-3 alkalommal.
    • Súlyosan beteg egyedek és az állomány valamennyi galambjának:
      • ivóvíz átkezelés három szakaszban.
        • 1.szakasz: 1 zacskó CHEVIPAR 1 liter vízben, tartalma 5 nap. Ezt követően 2 nap kezelési szünet, melynek első napján 1 csomag MULTIVITMIN-EB 12-t kell adni minden liter vízhez, második napon pedig tiszta, friss ivóvizet.
        • 2.szakasz: Az első szakasz megismétlése.
        • 3.szakasz (utókezelés): 1 zacskó FURAZOLIDON-PLUS-t kell adni minden 2 liter vízhez a hét második napján, 4 héten át. A szakasz lezárása utáni napon kezelés 4 liter vízben adott egy zacskó MULTIVITAMIN-EB 12-vel.
• Fertőtlenítés:
  • A kezelés tartalma alatt a dúcot, a röpdét és a berendezési tárgyakat, valamint a használt eszközöket meg kell tisztítani. Az ürüléket naponta el kell távolítani, mivel abban a bélsárral ürített salmonellák is lehetnek. A fertőtlenítést CHEVI 45 (2%-os)-tel hetenként egy alkalommal kell elvégezni az ivóvizes kúra befejezéséig.
• Kontroll:
  • A kezelés eredményességét a harmadik szakaszt követő 14. napon ellenőriztetni kell. Ez azért szükséges, hogy a visszamaradt kórokozó ürítőket ki lehessen iktatni.
• Megelőzés:
  • Az újonnan szerzett egyedeknek egy héten át napi 1-2 kapszula FURAZOLIDON PLUS-t kell adni. Kiállítások után ajánlatos a visszaérkezett egyedeknek a leírttal egyező kezelése 3 napon át.

Sárgagomb (Trichomoniasis)

• Kórokozó, a fertőzés útja:
  • A sárgagomb világszerte elterjedt ragályos betegség. A galambok mintegy 80%-a fertőzött a kórokozóval, de ivarérett egyedeken csak ritkán észlelhető az általa kiváltott betegség. Ezzel szemben a fiatalok megbetegedése súlyos kórként elhullást okoz. Az idős galambok általában betegségtünet nélkül együtt élnek e véglényekkel. Ha viszont a galamb védekezőképességének egyensúlyiviszonyai megváltoznak, úgy komoly betegség alakul ki.
  • A betegség kiváltója a Trichomonas colubae, egysejtű, mikroszkopikus nagyságú ostoros véglény. Testfolyadékokban, pl.: a száj illetve a torok váladékában, egyik végén helyezkedő hosszú ostora segítségével önálló mozgásra képes. A szájüreg nyálkahártyáján gyakran látható, gombostűfejnyi felrakódások a kórokozó csoportjai.
  • A kórokozó nyálkahártyába törése legtöbbször annak mechanikai sérülésein át történik. Az ilyen sérülések éppen a fiatalokban leggyakoribbak, abban az időszakban, amikor a szülők a pépelés szakasza után takarmány magvakkal kezdik őket etetni. A torok nyálkahártyájának kis sérülései nyitnak kaput a trichomonászok behatolásához, s ezzel a betegség torki alakjának létrejöttéhez.
  • A köldök táji fertőzés a fészektányérból (garat, köldök) létrejöhet. Súlyossá válása a bejutást követő egy hét múlva következik be, de speciális tünetek nélkül. Megfigyelhető reakcióként emésztési zavarok, csökkent étvágy, fokozott vízfogyasztás, lesoványodás, hasmenés és a tollazat borzaltsága mutatkoznak.
• A betegség tünetei, formái és lezajlása:
  
  • Torok forma:
    • A csőrkávák szétnyitásakor a torokban sajtos állagú sárga képződmény látható, amely a nyálkahártyából kiemelkedve, akár babszem nagyságú is lehet. Akadályozza táplálékfelvételt, az ivást, valamint a légzést. A sárga felrakódások olykor a száj egész üregét kitöltik.
  • Köldök forma:
    • Kialakulását a fiókák, még nem záródott köldöknyílása teszi lehetővé. Ebbe a fertőzési kapuba a kórokozók a fészektányér fertőzött fenekéről jutnak. A köldököt a környező bőr alatt duzzanat keletkezik, melynek felnyitásakor a torok alakéhoz hasonló anyag található. Ez a forma környezetétől elhatárolódva nem ritkán lokalizálódik, nem okoz további elváltozásokat, sőt beszáradva egy idő után kilökődik a pörkszerűvé vált sajtos anyag.
  • Szervi forma: 
    • Amennyiben a két előbbi forma bármelyike nem jut nyugalmi állapotba, úgy a fertőződés különböző belső szerveket károsít. Különösen a májban alakulnak ki nagy éles határú, sárga színű elhalásos területek.
    • A belső elváltozások csak boncoláskor válnak láthatóvá. A lezajlással kapcsolatos tünetek általános megbetegedésre utalnak.
• A betegség megállapítása:
  • Ha a garatüreg váladékát mikroszkóposan megvizsgáljuk, úgy a kenetben fellelhetők a jellegzetes egysejtű, hosszú ostoros kórokozók.
• Kezelés:
  • A trichomoniasis kezeléséhez használt gyógyszerrel kapcsolatosan többféle követelményt kell támasztanunk.
  • A trihomoniasis kezelésének legfontosabb tennivalói:
    • Súlyosan beteg galamboknál:
      • A torokban sárga felrakódásokat hordozó betegeket előbb helyileg kell kezelni. A csomag GABROCOL-t 1 liter vízben kell feloldani és lágy ecsettel többször be kell kenni a felrakódásokat. Ugyanennek az oldatnak 3-5 ml mennyiségét pipetta segítségével a begybe kell juttatni.
    • Súlyosan beteg madarak és az állomány összes többi tagjai számára:
      • Az állomány minden egyedét az ivóvízen át kell kezelni 1 csomag GABROCOL-nak 1 liter vízzel készített oldatával. Az alkalmazás időtartama 7 nap.
    • FONTOS! A vízben adott gyógyszert a galambok szívesen megisszák. Ha azonban az ivást valamilyen körülmény akadályozza, úgy a gyógyszert a salmonellosis elleni kezeléshez hasonlóan a takarmánnyal is lehet alkalmazni.
• Fertőtlenítés:
  • A dúc takarítása és fertőtlenítése CHEVI 45 2%-os oldattal történjen
• Megelőzés:
  • Az állományban ismételten jelentkező trichomoniasis korlátozása céljából 3-4 hónapos időközökben, évente kétszer megelőző itatásos kezelést kell végezni, melynek során 1 liter vízben feloldott 1 csomag GABROCOL-t kell adni 3 napon át.
  • Költési idényben egy-egy fészekalj kelése előtt 5 nappal a szülőknek vagy dajkáknak egy alkalommal 1 tabletta GABROCOL-t kell adni szájon át. Ez a költő madarakban jelenlévő kórokozók nagy többségét előli.
  • Az állomány teljes Trichomonas mentesítése nem lehetséges, ezért a tenyész galambok megelőző kezelését - különösen a kritikus költési szezonban - feltétlenül és minden költés során ismételten el kell végezni.

Madárkór (Ornithosis)

• A kórokozó, fertőzés útja:
  • Az ornithosis chlamydiák által okozott ragályos betegség, mely állatról emberre is átterjedhet, tehát úgynevezett zoonozis. Időszakonként jelentkezik nagyobb számú egyedet megbetegítő járvány formájában, de akkor is főként a fiatalok közül szedi áldozatait. Gyakori a ragadós náthával közös előfordulása.
  • A betegségért felelős chlamydlák ürítése (szabadba jutása) az ürüléken, a könnyfolyadékon a torok, illetve a szál nyálkahártyáján és a begytejen át történik. Ürítik a kórokozót mind a láthatóan beteg, mind a tünet nélküli, de már fertőzött egyedek is.
  • A fertőződés kórokozókat tartalmazó por belégzésével, kórokozókkal szennyezett takarmány vagy ivóvíz felvételével és a csókolódzással is terjedhet. A fiatalokba a fertőzött szülők vagy dajkák etetés közben juttatják.

•  A betegség tünetei, formái és lezajlása:
  • A kór kialakulásának kezdeti szakaszában is megfigyelhető zavart közérzet, mely csökkent élénkségben, étvágytalanságban, fokozott vízfogyasztásban, teljesítménycsökkenésben és a fiókák megemelkedett számú elhullásában mutatkozik. Gyakori az egyik szem kötőhártyájának gyulladása, melynek következtében a könnycsatorna megszűkül. A váladék folyamatosan sűrűbbé, azután gennyessé válásával egyidejűleg, gyakori a szemhéjak összeragadása. A mögöttük felgyülemlő váladék néha a szaruhártya homályt okoz, de esetenként megvakulás is előfordul. A kötőhártya-gyulladás legtöbb esetben egy hét alatt lezajlik kezelés nélkül is. A gyulladás tartalma alatt az azonos oldali szárny fedőtollai is ragacsossá válnak, minthogy a betegek szemüket a szárnyukon igyekeznek "megtörölni."
  • A kóros elváltozás gyakran a felső légutakra is ráterjed, s ennek követében először híg, majd nyálkás jellegű orrfolyás mutatkozik. Később az orrnyílások eldugulnak, s a beteg félig nyitott csőrén át lélegzik. A fertőzés átcsaphat erős tüdőgyulladásba, mely aztán a légzsákok gyulladásában folytatódik.
  • Az ornithosis heves lezajlási formája leginkább 2-3 hetes fiókákra jellemző, s ennek következtében gyakran a szaporulat 80%-a is elpusztulhat.
  • A betegség idős galambokban hosszú ideig zajlik le, miközben a kórokozók állandó szaporodása méreganyagokkal terheli a májat. Ennek következtében a szerv szöveteinek mind nagyobb része megy tönkre, s helyébe zsírszövet lép.
• A betegség megállapítása:
  • Az ornithosis egyértelmű megállapítása csak laboratóriumi vizsgálat alapján lehetséges. Ennek során alkalmazhatók: mikroszkópos kimutatás, a máj és a lép levonatból. 
• Kezelés:
  • Legfontosabb eljárások náthás megbetegedések esetén:
    • Súlyosan beteg galamboknál:
      • A kórokozó szervezeten belüli szaporodásának megakadályozás céljából 0,5 ml OXYTETRACYCLIN a tarkótáj bőre alá. Az injekciót 24 óra multán meg kell ismételni.
    • Súlyosan beteg madarak és az állomány összes többi tagjai számára:
      • Az állomány minden egyedét az ivóvízen át kell kezelni 3 szakaszban:
        • 1.szakasz: 1 zacskó TYLOSIN-PLUS 2 liter vízben oldva, 3 napon át, majd 1 nap kezelési szünet
        • 2.-3.szakasz: 1 csomag CHLORTETRACYCLIN-PLUS 2 liter vízben, 5 napon át. A 2. nap után 1nap kezelési szünet, majd az eljárás megismétlése.
    • Az állomány valamennyi egyed számára:
      • A kezelés eredmény sikerességének biztosítása céljából 4 héten át, minden hét első napján 1 zacskó CHLORTETRACYCLIN-PLUS 2 liter vízben feloldva (utókezelés).
• Fertőtlenítés:
  
  • A kezelési szünetek idejében a dúc takarítása és fertőtlenítése CHEVI 45 2%-os oldattal.
• Megelőzés:
  • Az ornithosis megelőzése céljából a galambokat jó kondícióban kell tartani és egészséges dúc-klímát (napfényt, szellőzést, hőmérsékletet) kell biztosítani.

Ragadós nátha (Mycoplasmosis)

• A kórokozó, fertőzés útja:
  
  • Légzőszervi ragályos megbetegedés. Kórokozói úgyszólván minden galambállományban jelen vannak, kitörésére azonban csak akkor kerül sor, ha ellenállást csökkentő tényezők mutatkoznak. Ezek lehetnek más fertőzések vagy akár erős testi igénybevétel. Igen gyakran az ornithosis-szal együtt fordul elő.
  • A ragadós nátha megbetegedést kiválthatják mycoplasmák, herpes vírusok, különböző baktériumok és chlamidiák.
  • A fertőzés történhet ürülék, szennyezett takarmány, cseppfertőzés formájában, tüsszögés útján.
• A betegség tünetei, formái és lezajlása:
  • Először a repülés korlátozottsága mutatkozik, mely a légutakban, a gégefőben, tüdőben és légzsákokban zajló gyulladásos folyamatokkal kapcsolatos. Vizes orrfolyás jelentkezik, mely később nyálkássá és nyálkás-gennyessé válik. A csőrdudorok és az orrnyílások bejáratai szürkéssé színeződnek az állandó váladékfolyás hatására.
  • A csőrkávák terpesztése után szembetűnők azok a nyálkaszálak, amelyek a nyelv töve és szájpadlási hasíték között feszülnek. A felső légutak olyan mértékig megtelhetnek nyálkás váladékkal, hogy a betegek nyitott csőrrel lélegzenek. Nagyon feltűnőek a hörgő-sípoló, kissé szortyogó légzési zörejek és a "fik-fik" hangadás.
• A betegség megállapítása:
  • A nehézkes repülés és a nátha jelzi először ezt a betegséget. A jellegzetes légzési zörejek és hangadás megfigyeléséhez a tenyésztőnek világítás nélkül, éjszaka kell a dúcba látogatnia, amikor a teljes csendben kizárólag a náthás betegek légzési zörejei hallhatók.
    
  • Boncoláskor a felső légutakban nyálkás-gennyes váladék található. Emellett gyakran jelen vannak a tüdőgyulladást és légzsák-gyulladást jellemző elváltozások, sajtos-szalonnás felrakodások formájában.
• Kezelés:
  • Cél, hogy ne csak a látható betegségtüneteket szüntessük meg, hanem hogy a kórokozókat is elpusztítsuk. Minthogy a ragadós nátha legtöbbször az ornithosis-szal együtt jelentkezik, a kezelés során az ott megadott utasítások szerint kell eljárni.
• Fertőtlenítés: 
  • A kezelési szünetek idejében a dúc takarítása és fertőtlenítése CHEVI 45 2%-os oldattal.
• Megelőzés:
  • A tenyész állomány párosításakor:
    • Gondos féregtelenítés 4 héttel a párosítást megelőzően, ASCAPILLA adásával orsó- és hajszálférgesség megszüntetése céljából (könnyű fajtáknak 400g súlyig 1 kapszula, 400g súlytól pedig 2 kapszula)
    • Ugyancsak 4 héttel a párosítás előtt el kell végeztetni a salmonellosis-szal kapcsolatos vizsgálatokat. A teljesítőképesség növelése és a párzási hajlam serkentése céljából a párosítás előtt 2 héttel, 3 napon át 1 csomag, 3 liter vízben oldott MYCOSANT-ét kell adni.
    • Különösen veszélyeztetettek a fiókák, amelyek rejtetten beteg szülőktől vagy dajkáiktól fertőződhetnek. Pozitív salmonella lelet esetén megfelelő kezelést kell alkalmazni. 
    • A trichomonasokkal terhelt állományokban a tenyész állatok számára az első fészekalj költési ideje alatt, 5 napon át 1 zacskó GABROCOL 2 liter vízzel készített oldatát kell biztosítani.
  • A fiatalok nevelési idején:
    • A költő pároknak 2-3 nappal a fiókák kelése előtt 1 kapszula GABROCOL adása indokolt. Ez elegendő a tichomonasok olyan mértékű csökkentéséhez, amely mellett a fiatalok nem betegszenek meg. Ezt miden fészekalj kelése előtt meg kell ismételni.
    • A fiatalok jobb fejlődéséhez és ragályos fertőzések meggátolása céljából minden tenyész galambnak és minden fiókának hetenként váltva, folyamatosan kell biztosítani 1 zacskó MYCOSAN-t 3 liter vízzel készített oldatát, illetve 1 teáskanál VITIN 1 liter vízzel készített oldatát.
    • Leválasztáskor a fiatalok fertőzés elleni védelmükhöz és a saját ellenanyagok növelése céljából 3 napon át 1 kapszula CHLORTETRACYCLIN-PLUS-t kapnak naponta és egyedenként.
  • Tollváltáskor:
    • Az anyagcsere támogatásául, a tollváltás serkentése és a toll minőségjavítása céljából hétről-hétre váltakozva 1 csomag CLORTETRACYCLIN-PLUS 3 liter vízzel készített oldatát, illetve 1 liter vízben oldott teáskanálnyi VITIN adandó.
  • Kiállítások alkalmával:
    • Erősítésül, illetve a tollazat minőségének javítására minden kiszemelt galambnak 1 kapszula CHLORTETRACYCLIN-PLUS adandó hetenként. Állománykezelés céljára a takarmánnyal adás is lehetséges.
    • A kiállításokról visszaérkezett galamboknak megelőzési céllal 3 napon át 1-1 kapszula CLORTETRACYCLIN-PLUS-t kell kapniuk.
  • Röptetési idényben:
    • Szükséges a ragadós nátha megelőzése céljából végzett kezelés, melynek nem szabad az anyagcserét terhelni. E célra a röptetést követő napon MYCOSAN adandó.
  • Galambok vásárlásakor:
    • Kistestű fajták egyedeinek 1 kapszula, nehéz testűeknek 2 kapszula ASCAPILLA féregtelenítés céljából. Vizsgálat salmonellosisra, s annak pozitivitása esetén a rezisztencia vizsgálatnak megfelelő kezelés.

Himlő, Diftéria (Epitheliosis)

• A kórokozó, a fertőzés útja:
  • A galambhimlő vírus okozta megbetegedés. A fiatal galambok fogékonyabbak a himlő iránt, mint az öreg madarak, amelyek csak ritkán betegednek meg. 
• A betegség tünetei, formái és lezajlása:
  • A test felületén jelentkező tipikus varas burjánzásokról kapta a nevét. Amennyiben ezek a burjánzások a szájban, illetve a garatban mutatkoznak, akkor a himlő nyálkahártya formájáról beszélünk.
  • A galambhimlő vírusgazdaspecifikus. A bőr és a nyálkahártya sejtjeiben kiterjedt burjánzásokat okoz. A himlő vírusok a nyállal, az orrváladékkal és a könnyfolyadékkal ürülnek a beteg szervezetéből. Ezek a folyadék cseppecskék a talajon beszáradnak. A kórokozót tartalmazó por a galambok szárnycsapásainak hatására a levegőbe kavarodik. A himlő fertőzés kialakulásához szükséges kis sebeknek vagy bőrkárosodásoknak a jelenléte, amelyekbe a kórokozót tartalmazó por behatolhat.
  • A belépés helyétől a kórokozók a vérbe kerülnek, ahol több fázisban szaporodnak. Végül visszakerülnek a vírusok a bőrbe vagy a nyálkahártyába és ott jól körül határolt burjánzásokat hoznak létre, amelyek különösen a tollal nem fedett bőrfelületeken mint például a szemgyűrűk, a csőr tájéka és a lábak, baktériumokkal kiegészülve erős gennyedéseket idéznek elő.
  • Ha a kórokozók az orr- vagy a garatüreg nyálkahártyájára telepednek, a  légcsöveket és a gégét sajtállagú, rohadt szagú, nehezen leválasztható burjánzások lephetik be. Bekövetkezik a fulladásos- vagy az éhhalál.
• A betegség megállapítása:
  • A himlő bőrkiütéses és nyálkahártya formái a varas burjánzásokról könnyen felismerhetők.
  • Kezdeti állapotban a himlő bár formája könnyen összetéveszthető apró sérülésekkel vagy csípett sebekkel.
• Kezelés:
  • A himlő betegség kezelésének legfontosabb teendői:
    • Súlyosan beteg állatok, látható bőr- vagy nyálkahártya elváltozásokkal:
      • Ha a burjánzások és felrakódások a gégefőt beszűkítik, a felrakodásokat óvatosan le kell választani és a megtámadott területeket híg jód oldattal kell ecsetelni.
      • A bakteriális hátterű társfertőzések kiküszöbölése vagy meggátlása céljából 0,5 ml SALMOSAN-T-ét kell injekciálni a tarkótájék bőre alá, s ezt a betegség súlyosságának foka szerint 6 órás időközökben háromszor meg kell ismételni. Ugyancsak bakteriális társfertőzés ellen az állatok egyedi kezelését CHLORTETRACYCLIN-PLUS-szal kell végezni; 7 napon át galambonként és naponként 1-1 kapszulát kell adni.
    • Az állomány minden tünet nélküli vagy enyhe kóros tüneteket mutató állatinál:
      • A himlő átvészelésének megkönnyítése és a bakteriális társfertőzés megakadályozása céljából a galambok Ivóvízen áti gyógykezelését kell elvégezni. Ennek során 1 zacskó CHLORTETRACYCLON-PLUS-t vagy MYCOSAN-T-ét kell adni 3 liter vízben oldva, melynek időtartama 5 nap.
    •  Az állomány valamennyi tünet nélküli egyedének:
      • Az átvészelés meggyorsítható egy úgynevezett szükségoltással. Ennek során oltásra kerül az állomány minden még egészségesnek tűnő galambja. Olyan élő oltóanyagot kell alkalmazni, amely gyengített galambhimlő vírust (CHEVIPOX) tartalmaz.
    • Az állomány minden állatának:
      • A tulajdonképpeni kezeléséhez kapcsolva jónak bizonyult egy utókezelés: 4 héten át minden galamb kap a hét egy napján 1 zacskó MYCOSAN-T-ét vagy CHLORTETRACYCLON-PLUS-t 3 liter vízben oldva.
• Fertőtlenítés:
  • A fertőzés következtében a kórokozó a környezetében erősen megszaporodik. Ezért szükséges az arra alkalmas szerrel végzendő fertőtlenítés, amely a vírusokat igazolhatóan megsemmisíti. lapos takarítás után a dúcot és a röpdét egy héten át kétszer CHEVI 45-tel (2%-os) kell fertőtleníteni.
• Megelőzés:
  • Átvészelt himlő fertőzés életre szóló védelmet biztosít. Azokon a vidékeken, ahol a himlő rendszeresen előfordul, ajánlatos a tavaszi himlő ellenes védőoltás. Ez egy évre biztosítékot nyújt újabb himlő fertőzés ellen.

Paramyxovirusis:

• A kórokozó, fertőzés útja:
  
  • Először 1982-ben, az akkori NSZK-ban fordult elő és került meghatározásra ez a vírus okozta fertőző (járványos) megbetegedés. Egy nagy nemzetközi galambkiállítást követően lépett fel 1982/1983 telén. 1983 nyarán postagalambok között fordult elő és okozott nagy veszteségeket a röptetések időszakában.
  • Közeli rokona az atipikus baromfipestis vírusának. Terjedése közvetlen érintkezéssel galambról-galambra történik vagy közvetve például a kórokozót tartalmazó porral. Ezt a port rovarok (legyek, szúnyogok) valamint emlősök (patkányok, egerek) is terjeszti.
• A betegség tünetei, formái és lezajlása:
  
  • A fertőzött állományokban először fokozott vízfogyasztás és nagyon hígan folyós ürülék figyelhető meg. Rövid időn belül láthatók aztán a központi idegrendszeri tüneteket (bénulások, nyak csavárás, fokozott ijedékenység, egyensúly zavar és a test csavarása) mutató betegek.
  • Táplálékfelvétel közben tipikusan viselkednek a kórral megtámadott egyedek. Megpróbálják a magvak felcsípdesését, de közben fejüket oldalra vagy hátra fordítják, s így a magvak mellé ütik csőrhegyüket. Ezt követően nyakukat oldalt, majd hátra csavarják. Előrehaladottan megbetegedett egyedek képtelenné válnak a táplálkozásra és az ivásra.
  • A láthatóan betegek némelyike gyorsan elpusztul. Többségük tovább él, szomorkodik, majd saját testén oldalra vagy hátra átfordul. Ritka esetben mutatkozik spontán gyógyulás. A károsodott idegrendszerű egyedek "gyógyultan" is egész életükben megtartják jellemző tüneteik egy részét.
• A betegség megállapítása:
  • A paramyxovirosisban megbetegedett galamb szervezete 2-3 hét után ellenanyagokat termel. Ezeket arra alkalmas intézetekben ki tudják mutatni. Vizsgálati anyagként vérminták szolgálnak. Pozitív lelett csak annak bizonyságát jelenti, hogy a fertőzés megtörtént, de a betegség jelenállapotára vonatkozóan semmit sem mond. A kórokozó a fertőződés után 4-5 nappal kimutatható. Ehhez beteg, de még élő egyedek vagy friss hullák szükségesek.
• Kezelés:
  • Gyógyíthatatlan betegség, ritka esetekben a madár meggyógyul.
• Megelőzés:
  • Azokon a területeken, ahol a paramyxovirosis fellépett, minden egészségesnek mutatkozó galambot védőoltásban kell részesíteni, amelynek hatékonysága 6 hónapra terjed. A fiatalokat legkevesebb 4 héttel a fiatalok versenye előtt oltani kell.

Herpes vírus

• A kórokozó, fertőzés útja:
  • A galambok herpes vírus eredetű fertőzöttsége elterjedt megbetegedés. A klinikai tünetek hasonlósága miatt gyakran összetévesztik az ornithosis-al. Ezt a fertőzést SMADEL 1943-ban az USA-ban észlelte és írta le elöször, ezért főként angol nyelvterületen SMADEL-kórnak is nevezik. Kontinensünkön előfordulásáról 1966-ban adták az első hírt Dániából.
  • Az utóbbi 20 év tudományos vizsgálatai alapján kiderült, hogy a galambok herpes vírus okozta fertőzöttsége világszerte elterjedt és különösen fiatalok között okozhat súlyos károkat. 
  • Különböző más madárfajok, így háziszárnyasok között is károsíthatnak herpes vírusok, de azokkal a galamb herpes vírus nem azonos. Viszont a világ legkülönbözőbb részein izolált, galambokat megbetegítő herpes species egy és ugyanaz.
  • Károsító hatásuk kiváltképpen a légzőszervek és az emésztőtraktus gyulladása formájában mutatkozik. A kórokozóval szembeni ellenanyagokat termel ugyan a szervezet, de nem olyan mértékben, hogy azokat elpusztítsa. Így a megbetegedett egyedek egész életük során szórványos vírusürítők maradnak.
• A betegség tünetei, formái és lezajlása:
  • Az átterjedés állatról-állatra, a klinikailag beteg egyedek száján, orrán és szem kötőhártyájából kilépő váladékkal történik. Minthogy a bélsár is tartalmazhat kiürített herpes vírusokat, az ürülékkel szennyezett takarmány vagy ivóvíz is szerepelhet átvivőkén.
  • Természetes fertőződés esetén a vírus elsődlegesen a légzőszerv és a tápcsatorna nyálkahártyáiba hatol be. Mintegy 5-7 napos lappangási idő után  jelentkeznek az első klinikai tünetek. Ezt követő 1-3 nap alatt elhullással végződő általános megbetegedés alakul ki. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az öreg galambok fertőzöttsége csak légzőszervre korlátozódik, főként nem megfelelő higiénés körülmények és kedvezőtlen tartásviszonyok hatására. Közöttük is jelentkezhet elhullás.
  • Általában 4-10 hetes korban mutatkoznak a betegség első jelei. Ezek közül az étvágytalanság, a fokozott vízfogyasztás, a hasmenés, általános legyengülés, s az ezt közvetlenül kiváltó kondícióromlás a legszembetűnőbbek. A felső csőrkáva szaruja, főként a csőrzugokban gyakran megvastagszik, repedezetté válik. A kávák szögletében olykor akár 2mm vastagságú, sárgásbarna felrakódás is mutatkozhat. Az elhullási arány 5-50% között ingadozik. Krónikus fertőzött állományokban egy-egy tenyészidény fiataljainak 10-15%-a is elpusztulhat. A túlélők teljesen meggyógyulnak, s a későbbiekben átvészeltségüket figyelmen kívül kell hagyni. 10 hétnél idősebb korú betegek esetében csak a légzőtraktusban mutatkoznak elváltozások. A károsodottak sípolva-hörögve lélegeznek. A kipirult, könnyező szemekben, a száj-garatüregben és a légcsövekben szürkéssárga, nyúlós, könnyen beszáradó váladék mutatkozik.
• A betegség megállapítása:
  • Elkülönítő kórjelzés: Kizárandók a száj-garatüregi felrakódásokkal kapcsolatban a himlő nyálkahártya alakja, a trichomoniasis, az A vitamin hiány, a Soor gombás fertőzöttség, légzési nehézségek esetén az ornithosis és a ragadós nátha.
• Kezelés:
  • Minden vírusos betegséggel egyezően, célzott kezelés nem lehetséges. A herpes fertőzés kezelésekor használt valamelyik antibiotikum vagy antibiotikum-kombináció és azzal együtt kiiktatását biztosítja. A betegség tüneteit mutató egyedet azonnal el kell különíteni. Minden súlyos beteg kiirtása javasolt, mert az akár a fertőzési láncszakadását is eredményezheti.
• Fertőtlenítés:
  • A dúcot CHEVI 45-tel (2%-os) kell fertőtleníteni.
• Megelőzés:
  • A fiatalokat mindig kifogástalan higiénés körülmények között kell tartani, mennyiségileg és minőségileg megfelelően kell takarmányozni és minden elhullást okozó tényezőt ki kell iktatni. Különösen fontos a fészekhagyott fiókák az öreg galamboktól való elkülönítése.

Coccidiosis

• A kórokozó, fertőzés útja:
  • A galambok világszerte elterjedt betegsége. 
  • A coccidiumok szaporodásuk közben különböző fejlődési alakokon át válnak újabb egyedekké. A fejlődési stádiumok közül legjelentősebbek az úgynevezett tartós oocysták, mert ezek ürünek a bélsárral, majd érési szakaszon (sporulálódás) átesve, szájon át más egyedekbe jutva károsítanak, illetve terjednek egyedről-egyedre. Az oocysták testen kívüli életben maradását egy őket körülvevő burok biztosítja, s védi meg, elsősorban a kiszáradástól.
  • Újabb egyedek fertőződése a sporulált oocysták felvételével történik, melyek a bélbe jutva levetik burkukat, majd számuktól függő mértékben károsítják a bélfalat. Aztán újabb oocysták formájában elhagyják a beteg szervezetét.
• A betegség tünetei, formái és lezajlása: 
  • Az erősen elszaporodott cocccidiumok súlyosan roncsolják a vékonybél falát. Ennek eredményei: a zavart emésztés, illetve a tápanyagok hiányos felvétele.
  • Két lezajlási forma különböztethető meg:
    • Szubklinikai, tünetmentes: Ez a forma szinte minden egyes galambban lezajlik. Az oocysták ismétlődő felvétele a szervezetet védekezésre készteti. Ennek eredménye a fertőzési immunitás, mely tulajdonképpen a kórokozó és a szervezet közötti egyensúlyi állapot. Az ilyen "betegek" nem igényelnek kezelést.
    • Tulajdonképpeni coccidiosis heveny lezajlással: Ez a folyamat igen ritkán fiatal, fogékony galambokban, 3 hetes koruktól fogva lép fel, amikor szervezetük még nem képes ellenanyagok termelésére. Ezekben akár néhány bekerült oocysta is rohamosan és nagy mértékben elszaporodhat, melynek eredményeként súlyos bélbetegség tünetei alakulnak ki. Az eredmény: nyúlós-vizes-véres bélsár, s ezzel kapcsolatos bágyadtság és a kondíció teljes leromlása. Vagy emiatt, vagy hozzácsatlakozó baktériumos fertőzés következtében a betegek elpusztulnak.
•  A betegség megállapítása:
  • Gyanút kelt a nyálkás-vizes, sokszor véres ürülék. Az elhullott beteg boncolásakor a bélfalban gyulladásos területek láthatók. A diagnózist mikroszkópos vizsgálat erősíti meg. Amennyiben a vizsgált kenetben igen sok a coccidiumok száma, akkor ezek az elhullás okozói.
• Kezelés: 
  • Az állomány valamennyi állatának súlyos megbetegedésekor:
    • Ivóvízen áti gyógyszeres beavatkozás három szakaszban:
      • 1. szakasz: 1 zacskó SULFAMETHAZIN-PLUS 2 liter vízben. Tartama 5 nap. Utána 2 nap kezelési szünet.
      • 2. szakasz: 1 zacskó SULFAMETHAZIN-PLUS 3 liter vízben. Tartama 3 nap. Utána 2 nap kezelési szünet.
      • 3. szakasz: (utókezelés) 1 zacskó MYCOSAN-T 3 liter vízben. Tartama 5 nap.
  • Az állomány valamennyi állatának közepes fokú fertőzés esetén:
    • Ivóvízen áti gyógyszeres kezelés:
      • 1 zacskó SULFAMETHAZIN-PLUS 2 liter vízben. Tartama 5 nap.
  • Az állomány valamennyi tagjának enyhe fokú fertőzés esetén:
    • Ivóvízen áti gyógyszeres kezelés a testi védekezőképesség támogatása céljából:
      • 1 zacskó SULFAMETHAZIN-PLUS 3 liter vízben. Tartama 3 nap.
  • Röviddel ezelőtt forgalomba került egy gyógyszeres táp (KOKZIVET). Ezt 5 napon át, napi 2.5g/galamb adjuk. Ez az eljárás helyettesítheti az ivóvízen áti SULFAMETHAZIN-PLUS kezelést.
  • Az ellenállóképesség támogatásának és ezzel a betegség megelőzésének feltétele a kielégítő takarmányozás. Ehhez elsősorban hozzátartozik a megfelelő vitamin ellátás mindenek előtt A és B vitaminokkal.
• Fertőtlenítés:
  • A kezelések befejezése után a dúcot, a berendezést és az eszközöket alaposan meg kell tisztítani és a kiürült oocystákat meg kell semmisíteni. Majd fertőtlenítés CHEVI 75 5%-os oldattal.

Féreg:

• A kórokozó, fertőzés útja:
  • A férgek teste túlnyomórészt fehérjéből épül fel. Az emésztőnedvek hatása ellen keratin vagy kitin anyagú hüvellyel burkoltak. A bélben vagy tapadókorongokkal rögzítik magukat (orsóférgek), vagy a bél nyálkahártyájába vájtan élnek (hajszálférgek). Ők maguk nem ürülnek, de petéik a bélsárral folyamatosan a szabadba kerülnek.
  • Az orsóférgek 2-6 mm hosszúak és 1mm átmérőjűek. Szabad szemmel láthatók. A hajszálférgek 2,6 mm hosszúak és 0,08 mm vastagok, hajszálfinomak.
  • A bélférgek szaporodása direkt vagy indirekt úton történik. A közvetlen úton szaporodók nem igényelnek köztigazdát. Az ürülékkel kikerült peték a szabadban érési folyamaton esnek át, s ezt követően a galamb tápcsatornájába jutva megtelepedésre alkalmasak. Ha a galamb a fertőzött gilisztát megeszi, vékonybelében a féreg fejlődése folytatódik.
  • A direkt úton fertőzők felvétele gyakoribb, mivel az érett fejlődési alakot saját ürülékükből is felszedhetik. A testén kívüli "éréshez" kb. 1 hét szükséges,
    az ürülék eltávolítását a dúc takarításával legalább hetenként egyszer el kell végezni.
• A betegség tünetei, formái és lezajlása:
  • A kisfokú bélférgesség a tápanyagok jelentős mennyiségének elvonásával és a férgek által termelt méreganyagokkal, illetve a bélfal roncsolásával károsítja a gazdaállatot. A bélférgek jelenlétét rossz közérzet, csökkent élénkség, tompultság, esetleg borzalt tollazat jelzik. A bélférges galambok ellenállóképessége minden betegséggel szemben csökkent.
  • Erős fertőzöttség gátolja a fiókák fejlődését. Később a szervezet leromlása (soványság) sőt kiszáradása is jelentkezhet.
  • A hajszálférgek tápláléka a szétroncsolt bélfal anyaga. A megrongált bélfalon át a férgek által termelt ferment anyagok a galamb szervezetébe kerülnek. Emellett belső vérzések jönnek létre, melynek eredményeként vérszegénység alakul ki.
  • Erős hajszálférgesség esetenként bénulást is okozhat. Nagyszámú hajszálféreg szűkíti a bél lumenét, s az emiatt pangó béltartalom rothadásnak indulhat.
• A betegség megállapítása:
  • Élő állat bélférgessége ürülékminta makroszkópos (szabad szemmel végzett) vizsgálatával is megállapítható. A felvágott bélben boncoláskor az orsóférgek szabad szemmel láthatók a bél nyálkahártyáján. A hajszálférgek megtalálásához levonati készítmény vizsgálata szükséges. Sötét háttérben a férgek láthatóvá válnak.
• Kezelés:
  • Néhány év óta az orsó- és a hajszálférgesség megszüntetésére az ASCAPlLLA kapszulák használatosak. Ezek hatóanyaga a cambendazol, amely a kórokozóval érintkezve mind az orsó-, mind a hajszárférgeket, sőt ezek lárva formáit is megöli. A féregtelenítés rohamszerű kezelés, amelyben egyidejűleg az állomány minden tagjának részesülnie kell.
  • Az eljárást a következő okokból szükséges egyedi kezelésként végrehajtani:
    • a, Csak ilyen módon lehetséges a féregtelenítő szer pontos adagolása.
    • b, A rövid ideig alkalmazott nagy töménységű, de összességébenmégis elégtelen hatóanyag mennyiséggel szemben biztos hatású és nem jelentkeznek vagy csökkenthetők a nem kívánatos mellékhatások.
    • c, Ivóvízes kezelés során a féregűző- illetve -ölő szer legcsekélyebb íz változtató hatására sok galamb akár 3-4 napon át sem iszik a gyógyszeres oldatból. Ilyenképpen az egyedek egy részének férgessége fennmarad, s tőlük az állomány újra fertőződhet.
  • Az ASCAPILLA jól tűrt gyógyszer. Helyes alkalmazása esetén a kezelt egyed nem hányja ki. A kapszulákat meg kell nedvesíteni, mert száraz állapotban zselatin tokjuk a nyálkahártyához tapad. A gyógyszer beadásakor a szétfeszített csőrön át egyik ujjunk segítségével kell a kapszulát - lehetőleg mélyen - a nyelőcsőbe tolni. Legbiztosabb, ha beadást két személy végzi, mert így az egyik a galambot biztos kézzel tudja rögzíteni.
  • Az orsó- és a hajszálférgesség leküzdése során végzendő legfontosabb intézkedések:
    • Az állomány valamennyi tagja számára a kezelés két egymást követő napon történjék. Egy-egy kezelés alkalmával 400 g körüli súlyú fajták egyedei 1 kapszula, nehezebb fajták példányai 2 kapszula gyógyszert kapnak.
  • Utókezelés:
    • Az ellenállóképesség és a teljesíthetőképesség fokozására a galamboknak minden féregtelenítő kúra után 3 napon át MYCOSAN-T-ét (1 zacskó 3 liter vízben oldva) vagy VITIN-T-ét (1 teáskanálnyit 1 liter vízben) kell adni. Ezzel a bélférgek által előidézett vitaminhiány is pótlódik.
    • Eredményes féregtelenítés után az állományt óvni kell az újabb fertőzésektől. Legfontosabb teendő a dúc rendszeres és alapos takarítása. 
    • Az újra fertőződés ennek ellenére bekövetkezhet kiállítások, közös utaztatások vagy röpdés tartás esetében. A volierek talajának féregtelenítése csak a felső réteg kicserélésével hajtható végre teljes biztonsággal. Okozhatják az újra fertőzést olyan újonnan szerzett egyedek, amelyeket előzetes féregtelenítés nélkül engedtünk be galambállományunkba.
    • Az elővigyázatossági intézkedéssel megtartása mellett is ajánlatos az állomány 3 hónaponkénti kúrája az egyedek általános súlya szerinti 1 vagy 2 ASCAPILLA kapszula beadásával.
• Fertőtlenítés:
  • A féregtelenítést követő napon a dúcból az ürüléket nedves eljárással kell eltávolítani. Ehhez csatlakozva elhagyhatatlan a fertőtlenítés. Ehhez olyan szert kell használni, amely féregpetékre is hatékony. Legjobbnak bizonyult a CHEVI 75 (5%-os). Az ilyen töménységű oldat 1 literre 10 négyzetméter felület fertőtlenítéséhez elegendő. Minden olyan helyet be kell permetezni, mely az ürülékkel érintkezett vagy érintkezhet.