Forrás: Dr. Szűcs Lajos: Galambjaink

Belső szervek:

• Légzési szervei:
  • A légzőszervek fő részei: a légutak és a tüdő. Együttesen alakítják ki azt a szervrendszert, amely a galambokban légzsákokkal is kiegészülve elégítik ki a test oxigén szükségletét. A légutak az orrnyílásokkal kezdődnek, amelyek a felső csőrkáva gerince mentén, a csőrtő közelében, a csőrdudorok alatt nyílnak. Az orrnyilásokhoz csatlakozó orrüregek a garatba, onnan pedig a légcsőbe vezetik a belélegzett levegőt. A légcső a garatból a nyelv hátának töve mögött légréssel nyílik. Bemeneti kapuja a felső gégefő (larynx).
  • A madarak hangadására a légcső alsó végének kitágult része (syrinx) szolgál. Fenekén a légút kétfelé ágazik, e hangképzést a syrinx porcos váza, izomzata és a benne helyezkedő három lengőhártya szolgálja.
  • A galamb hangja fiókaként csipogás, ivarérett korban a turbékolás, illetve ennek fajtánként, sőt egyedenként is változatos formája, dobolás, „r" hang nélküli búgás. A turbékolás mesterei a hímek, de ugyanerre a hangadásra mérsékelt formában a tojók is képesek. Jellegzetes hangot hallat a galamb fészekre híváskor, veszekedés közben, ijedtség esetén stb.
  • A légcsere tulajdonképpeni szerve a viszonylag kicsi, két szárnnyal szimmetrikusan tagolt, a bordák háti homorulatához simuló, szivacsos szerkezetű, jellegzetes színű tüdő, amely a légcső elágazásánál kezdődő két hörgőhöz csatlakozik. A tüdőben a hörgők szerteágazó hörgőcskékre oszlanak, amelyek a tüdő felületén keresztül a légzőszervhez csatlakozó, összesen 9, vékony falú légzsákkal közlekednek. A légzsákok a szervek között helyezkednek, de nyúlványaik beérnek az izmok közé, a bőr alá, sőt a hengeres csontok üregeibe is. A légzsákok csökkentik a test fajsúlyát, szabályozzák hőmérsékletét, a test középpontja felé szorítják a belső szerveket, s velük együtt a súlypontot is. Legfontosabb feladatuk a légzés repülés közbeni támogatása. Járás közben a galambok az emlősökkel megegyező módon lélegzenek.
  • Belégzéskor a mellkasuk kitágul, kilégzéskor összehúzódik. A tüdőbe belégzéskor oxigénben dús levegő áramlik. Innen az oxigén a vérbe, s vele együtt, a szív közvetítésével a szervezet legtávolabbi részeibe is eljut.
  • Kilégzéskor a véráram a tüdőbe szállítja az élettani égés termékét, a széndioxidot, amely aztán a légutakon, s végül az orrnyílásokon át a szabadba távozik.
• Vérkeringés:
  • A véredény rendszer jellegzetes felépítése az állandó és viszonylag magas (41-43°C) test hőmérséklettel függ össze. Ez a rendkívül gyors anyagcserének, a viszonylag nagy mennyiségű vérnek és gyors keringésének a következménye. A szívverés percenként 150-350. A véredény rendszer zárt, benne vizet, fehérjéket és sókat tartalmazó vérplazma kering, amelyben magas a vörös- és a fehérvérsejtek száma. A galamb vörösvérsejtjei hosszúkásak, mikroszkópos nagyításban ovaloid alakúak. Színüket az emlősökéhez hasonlóan, az oxigén megkötésében nélkülözhetetlen, vas tartalmú festékanyag, a hemoglobin adja.
  • A vér keringgettetésének szerve a szív a mellkasban, a hasi oldalon, hártyás szívburokban helyezkedik. Izomzata viszonylag tömeges. Nagy munkájával összefüggően izomsejtjei, illetve rostjai harántcsíkoltak.
  • Két tökéletesen elválasztott kamrája közül a jobb oldali kamra a vénás vért a tüdőbe sajtolja, ahol a széndioxid tartalmának leadása után oxigént véve fel, artériássá válik. Innen a már oxigéndús vér a bal kamrába kerül (kisvérkör). A bal kamra nyomja aztán a nagy vérkörbe. A vénás és az artériás vér sohasem keveredik. Ez is támogatja az élénk anyagcserét. A véredények (vérerei) a bennük lévő vér áramlásának iránya szerint ütőerek (artéria), amelyekben a vér a szívtől távolodik, és gyűjtőerek (véna), amelyekben a vér a szív felé tart. A keringési rendszer tartozéka a nyirokér hálózat vagy nyirokér-rendszer, amely a galamb esetében nyitott. Részei a nyirokerek és a nyirokcsomók. A nyirokerekben színtelen nyirokfolyadék kering. A nyirokedény-rendszernek elsősorban a zsíranyagok szállításában van szerepe.
• Emésztőrendszer:
  • Az emésztés néven összefoglalt minden folyamat, a táplálék és a víz felvételétől a tápanyagok feltárásán és felszívásán át az emészthetetlen táplálék részek ürülék és vizelet formájában történő kiválasztásáig, a szájtól a kloaka nyílásig terjedő csatornában zajlik le.
  • Ennek részei: a fejbél (száj- garatüreg, és nyelv) az előbél (nyelőcső, begy, mirigyes- és zúzógyomor), a közép- vagy vékonybél (epés-, éh- és csípőbél) a járulékos mirigyekkel (máj, hasnyálmirigy), a vastagbél (vakbelek és végbél) valamint a kloaka.
  • A fejbél:
    • Benne a csőr ürege és a garatüreg közös üreggé egyesül. A felső csőrkáván megkülönböztethetők: tő rész, gerinc és a káva szélei. Az alsó kávának kétágú széle között helyezkedik a csőr feneke. A két káva találkozási helye a csőrzug. Van ezen kívül mindkét kávának hegye. A felső káváé kevés kivételtől eltekintve ráhajlik az alsó káva hegyére. A szájpadlás egyszersmind az orrüreg alapja is. Szimmetria vonalában helyezkedik a szájpadlási hasíték, melynek hátsó részébe torkollanak a középfül üregének hallókürtjei.
    • A csőr üregének alapját legnagyobb részt a nyelv adja. Hegye alatt helyezkedik a szájfenék. A hegyes kemény elszarusodott felületű, mozgékony nyelv elsődleges feladata a táplálék felszedése és továbbítása a torok felé. Részt vesz a tapintásban és az ízlelésben, valamint segítő szerve a légzésnek. A nyelvet fedő nyálkahártyában igen apró, a torok felé irányuló szemölcsök ülnek. 
    • A galambok táplálékukat csipkedő mozdulatok közben, csőrükkel szedik fel. Ezért a csőrük hegyén a kiválogatást szolgáló idegvégződések vannak. A szájgaratüreg nyálkahártya mirigyeinek működése közben termelődő nyálanyag megnedvesíti a csőrbe vett magvak felületét, s így azok könnyebben lenyelhetőkké válnak. Nyelés közben a nyelv a garat irányába gyorsan mozog. Ezt a folyamatot vele egyidőben a fej lassabb, de azonos irányú mozgása kíséri.
  • Az előbél:
    • A száj-garatüreget az emésztőcsatorna részeként a hosszú, izmos falú, erősen tágulékony nyelőcső követi. A garat és a gégefő szemölcsei mögött kezdődik és a nyak hosszirányában a légcső mellett fut. Kifelé a nyak bőre fedi. A mellkasba érkezése előtt, a villacsont közelében nagy méretű tágulása hozza létre a begyet, amely főként a száraz, szemes takarmány ideiglenes tárolására, előpuhítására szolgál és biztosítja a gyomor folyamatos utántöltését is. Mirigyes, ráncos fala enzimekben gazdag, fehérjebontó és keményítőt hasító nedvet termel. 
    • Végső szakasza a testüregbe jutva a tüdőszárnyak és a szív között egyenletesen elvékonyodik és éles határ nélkül megy át a mirigyesgyomorba. A begyen a lágy takarmányok gyorsabban jutnak át, mint a kemények. A begy falának termelvénye a begytej (pép), amely elzsírosodott felhámsejtek tömege, krémszínű, búza-kukoricaszem nagyságú csomókból álló, túrószerű, avas vaj szagú anyag. A fiatalok a kelésük utáni első hat napon át szüleiktől kizárólag begytejet kapnak táplálékul. 
    • A költő galambokban a tojásokon ülés (kotlás) hatodik napján mutathatók ki a begy nyálkahártyájának jellegzetes elváltozásai. A költés 12. napján az erősen vérbő nyálkahártya megvastagodik és redőzetté válik. A nem költő galambokban a kb. 0,15 mm vastagságú begyfal a kotlás 5-18. napjáig 10-20-szorosára vastagodik. Zsírcseppekkel dúsított felhámsejtek kisebb mértékben már a 17-18. napon leválnak a nyálkahártyáról. A begytej legintenzívebben a fiatalok kelése utáni 3-6. napon képződik. A prolaktin termelésétől függő begytej-termelés a kelést követő 16. napig is tarthat, de tartamának ideje egyedileg eltérő. Minél hosszabb időn át és minél több begytejet kapnak a fiókák, annál jobban növekednek és intenzívebben fejlődnek. 
  • A mirigyes- és a zúzógyomor:
    • A hashártya-zsákokkal körülvett gyomor a testüreg hátsó részének bal oldalán helyezkedik és két részből: a mirigyes- és a zúzógyomorból áll. A kettő együtt végzi a takarmány fizikai és kémiai feldolgozását.
    • A mirigyesgyomor és az epésbél közötti, vastag, izmos falú zúzógyomor a máj két lebenye között helyeződik és a testüreg falához kötőszövet kapcsolja. 
    • A zúzógyomor vastag, sima izomrostokból álló falát belül kemény keratin tartalmú réteg burkolja. Az erős izomzat ismétlődő összehúzódása folytán a gyomor üregét bélelő réteg és a lenyelt kavics szemecskék a begyben előpuhított magvakat összezúzzák. A zúzógyomor szabályozza a benne feldolgozott táplálék továbbítását a vékonybélbe. Egyrétegű mirigyhámja a mirigyesgyomor hámjának folytatása. A mirigytömlők sósav tartalma képezi a ráfekvő, keratin anyagú szövetréteget a rajta lévő szaruszerű dörzslappal. Ez a zöldessárga, kemény nehezen lehúzható képződmény védi a zúzó izomzatát a hegyes takarmányrészek és az éles sarkú emésztőkavicsok roncsoló hatásától.
  • A középbél:
    • A zúzógyomor kijárati nyílásától a vakbélig ér. Az egész bélszakasz hosszúsága fajta, kor és a takarmány összetétele szerint 70-120 cm között változik. A bél vastagsága az epésbél kezdetétől a végbélig fokozatosan csökken. Csőszerű, üreges szervként a bélnyálkahártyából, izomzatból, izom alatti rétegből és savóshártyából áll.
    • A bél középső, sima izomrostokból felépülő rétegének a feladata a felvett anyagok összekeverése és továbbítása. A savóshártya rögzíti a hashártyát, valamint a szerveket, egyrészt egymáshoz, másrészt a testüreg falához. Ebben a szövetrétegben futnak a belet ellátó véredények és idegek.  Az epésbél a zúzó kijárati nyílásától indulva hajtűszerű kanyart képez, melynek ágai között helyezkedik a hasnyálmirigy. Ennek kivezető nyílásai, valamint az epevezetékek az epésbél végénél torkollanak a bél üregébe. Az éhbél az epésbélhez a tápcsatorna leghosszabb szakaszaként csatlakozik, kanyarulatai fűzérszerűen rendezett hurkokban függnek a bélfodron.
  • A csípőbél:
    • Legrövidebb bélszakasz, a testüreg középső részén helyezkedik és a vakbél csonkokig tart.
  • A vastagbél:
    • Részei: a vakbél és a végbél. A nagyon rövid végbél egy bélfodron függ. Ürege egyenletesen táguló és a kloakába torkollik. Ugyanide érkeznek a húgyvezeték és a petevezető is. A bélben lebontási és felszívódási folyamatok zajlanak. Az epésbélben legnagyobbrészt a gyomornedvek által meghatározott emésztési folyamatok mennek végbe, melynek eredményeként a fehérjék peptonokká és polipeptidekké bomlanak.
    • A hasnyálmirigy váladéka és az epe a további bontásból veszik ki részüket. A zúzógyomorban főleg mechanikusan feltárt táplálék a bélben kémiailag bontott, felszívódásra alkalmas anyagokká alakul. Ezeket a nyálkahártya bolyhok a nyirok- és a vérkeringési rendszeren át veszik fel. A víz a vékonybél hátsó szakaszában és a végbélben a sejtközötti állományon át és a nyálkahártya hámsejtjein keresztül kerül a vérkeringésbe, majd a vesékbe.
  • Az ürülék a víztartalom többségének felszívódása túlnyomórészt a magvak emészthetetlen részeiből, fel nem bomlott anyagokból, felszívódásra nem került tartalék anyagokból, baktériumokból, az anyagcsere vég- és kiválasztási termékeiből, szervetlen alkotórészekből és vízből áll. Ennek állaga és formája a fogyasztott élelemtől, elsősorban annak nyersrost tartalmától függ.
• A máj:
  • A galamb legnagyobb emésztőszervi mirigye, tömege 7-12 g. Sötétbarna, feszesen puha, kötőszöveti tokkal burkolt hashártya zsákban helyezkedik. Szomszédos a szívvel, a mirigyes- és a zúzógyomorral, a léppel, elülső része az epésbél kanyarulatával és az éhbéllel. Háti felülete eléri a tüdőszárnyakat, hasi oldala a szegycsont belső oldalén fekszik. Egy nagy bevágás jobb oldali nagyobb és baloldali kisebb lebenyre osztja. Hozzávezető vérerei: a máj artériák és a máj kapuvéna, elvezetők a máj vénák.
  • Méregtelenítő tevékenysége során a toxikus anyagokat kiválasztásra alkalmas, méregmentes kötésekké alakítja. Táplálóanyag-raktárként fehérjét, glikogént, zsírt, ásványi anyagokat és vitaminokat halmoz fel. Vérraktárként, felveheti érhálózatába a teljes vérmennyiség 25 százalékát. Végül védőszervként részt vesz a test immunfolyamataiban.
• Hasnyálmirigy:
  • Felső, középső és alsó- lebenyek tagolják. Egész terjedelmével, szürkésvörös szervként az epésbél hajtűszerű kanyarulatát tölti ki és három kivezetőnyílásával annak üregébe torkollik. Működése szempontjából két különböző részből áll. Az egyik a fehérje, a szénhidrát és a zsír emésztéséhez szükséges nedveket termelő szövet, amelynek produktuma hasnyálmirigy-nyálka. A mirigy másik része a hormonképződéshez és a cukor háztartáshoz fontos anyagokat termeli, amelyeket közvetlenül a vérbe ad le.
• Húgy- és nemiszervek:
  • A galamb kiválasztó szervei a páros vesék, amelyek hosszúra nyúltak, három egymás mögötti lebenyből állnak és a gerincoszlop két oldalán helyezkednek, s kissé bedomborodnak a medence üregébe. A vesékből induló kivezető csövecskék két húgyvezetőbe, azok pedig közvetlenül a kloakába torkollanak. A madaraknak nincs húgyhólyagjuk. A vizelet pépes, fehér színű anyag. A madarak általában, így a galambok is váltivarúak; csak hím, illetve csak női nemiszerveik vannak.
  • Hím nemiszervek:
    • A herék:
      • A hím ivarszervei (heréi) a testüregben helyezkednek. A mellékherék csak kismértékben fejlettek, a járulékos ivarmirigyek hiányzanak.
      • Az ondóvezetékek a kloaka üregébe torkollnak a húgyvezetékek szomszédságában. Külső nemiszervek nincsenek. A páros herék termelik mind a hímcsirasejtek kialakulásához szükséges hormont, a tesztoszteront, mind a hím csírasejteket. A jelentléktelen mellékherék kivezetőnyílása az ondóvezetékbe torkollik.
    • Ondóvezeték:
      • Az ivarképes hím ondóvezetékei szűk, vastag falú, sűrű kanyarulatos csövek, amelyek az ondó tárolására is szolgálnak. A mellékherébőí indulnak, majd a gerinc irányában a vesék alatt futnak, s végül a kloakába torkollanak.
  • Női nemiszervek:
    • Petefészek:
      • A működési állapotának megfelelően lencsényi-mogyorónyi, fürt alakú petefészket a gerincoszlop bal oldalán, közvetlenül a bal oldali vese első- lebenye előtt, kötőszöveti szalag kapcsolja a környező szövetekhez. Az embrionális korban még párosan jelentkező petefészkek közül a jobb oldali, röviddel a kelés után teljesen visszafejlődik.
      • Az ivaréretté vált tojó petefészkében 500-1000 petesejt van, de élete folyamán ezekből hozzávetőlegesen csak 100 lép a tovább fejlődés útjára.
    • Petevezeték:
      • A működő petevezeték kb.7 cm, hosszú, 2 g súlyú, izomszövetet és nyálkahártyát tartalmazó, csavarodott, tágulékony, csőszerű, üreges szerv. A petefészektől a kloakáig nyúlik.
      • A tojásképződés ideje alatt jelentősen megnövekszik. Felveszi a petefészekről levált tojássárga gömböt. Tovább vezetve azt, nyálkahártyájának termelvényeivel tojásfehérjét, héjhártyát és mészhéjat képez köré. Az öt szakaszra tagolható petevezeték fala három rétegű. A külső savóshártyából, a keltős izomrétegből és a belső csillós hámból épül fel. Utóbbit hosszirányban futó, spirális redők tagolják, A petevezető szakaszainak megfelelően, nagyságukra, szerkezetükre és tevékenységükre nézve különböző mirigyek, csak a tojás egy-egy részét termelik.
      • A petevezető egyes szakaszai különböző feladatokat látnak el. A tölcsér felfogja a tüszőrepedés után a petefészekről leváló petét és továbbítja a vezeték tojásfehérjét kiválasztó szakaszába, ahol azt számos váladéktermelő mirigy körül veszi a tojásfehérje egy részével.
      • Ugyanitt jön létre a jégzsinór is, amely a tojássárgáját a rázkódásoktól védi. A héjhártyát termelő szakaszban a két lemezből összetett, sűrű rácsozatú héjhártya alakul ki. A tojástartó fehérjét és kalciumot tartalmazó mirigyváladéka a tojást végül szénsavas mészből és fehérje rostokból álló, légáteresztő, szilárd mészhéjjal burkolja. A tojástartót a kloakával összekötő petevezető-torkolat fala izmos, belülről mirigyekkel borított, amelyek termelt nyálkájukkal megkönnyítik a már kész tojás továbbjutását a kloakán át a szabadba.