Forrás: Dr. Szűcs Lajos: Galambjaink

A galambok fejlődése:

A galamb "egynejűség" formájában élő úgynevezett monogám állat. Az ivarérett hím és a tojó életre szóló tartós kapcsolatot teremt. Tenyésztői beavatkozás nélkül a párválasztás szabad, de kitűzött célok eléréséhez szükséges annak irányítása.

Különösen arra kell ügyelni, hogy ne legyenek a tenyészdúcban tojó nélkül maradt, fölös számú hímek, mert azok a párok szaporodásbiológiai ténykedését (fészkelőhely foglalás, párosodás, tojásrakás, költés, fióka nevelés) zavarják, sőt állandóvá váló verekedésük gyakran a fészkek feldúlásával, a tojások összetörésével és a fiókák súlyos bántalmazásával jár, mely sokszor azok elpusztulásával végződik. 

Párosítás:

• A párosítás idejét a tenyésztőnek kell eldöntenie aszerint, hogy milyen hosszú idő szükséges ahhoz, hogy az első kelésű fiatalok az októberben kezdődő kiállítások idejére ivarérett állapotú, teljesen átvedlett egyedekké váljanak. Minthogy ez az időtartam a fajták többségére vonatkozóan s hónapra tehető, a párosítások ideje hozzávetőlegesen január végén,
  legkésőbb február elején esedékes.
• A párokként kijelölt tojókat a hímek által már elfoglalt fészkelőhelyek kiemelhető ráccsal elválasztott részébe kell tenni és le kell zárni. Ezt követően az egymást látó párjelöltek és a már korábban is párok, a hímek heves udvarlásának eredményeként legtöbbször már rövid időn belül mutatják a megértés és a vonzódás jeleit, a párosodásra való hajlandóságot. Röviddel a rács kiemelése után a párosodás is bekövetkezik és a fészkelőhelyek egymás után kinyithatók. A nyitás sorrendje akkor ésszerű és célszerű, ha a szabad közlekedést először, a költőszekrény egymástól legtávolabb eső fészkeit birtoklók számára tesszük lehetővé. Lényeges, hogy a rárepülés irányát és a bejárást a hím után a tojó is megismerje és begyakorolhassa.
• A kialakult párok a dúcban, a fészkelőhelyen és a röpdében töltik a nászidejüket, melynek során többszöri párzási aktus után következik a hím fészekre hajtásának, majd fészekre hívásának szakasza. Előbbi közben a tojó sarkában sürögve, gyakran csípésekkel kényszeríti a fészkelőhelyre. Később a fészektányérba ülve jellegzetes búgás hallatása közben történik a fészekre hívás. A fészekre hajtás és a fészekre hívás során többször ismétlődik a párosodás. Közben a hímnek arra is jut ideje, hogy a dúcban és a röpdében fellelhető arra alkalmas anyag behordásával a fészektányért is kibélelje.

Tojásrakás:

• A termékenyülést követő 5-10.napon kerül a fészekbe az első tojás. Az első tojást követő második nap délutánján kerül a fészekbe a második tojás. 
• Zavartalan körülmények esetén a tojó délután 3 órától másnap reggel 9 óratájig, a hím pedig a közbeeső időben vesz részt a kotlásban. A tojásokat úgy melegítik, hogy azok a mell tollainak felemelése következtében közvetlenül érintkeznek a fészken ülő tojó vagy hím bőrével, amelynek testhőmérséklete a bőr egyéb részeihez viszonyítva a mellen a legmagasabb. Minthogy a kotló galamb szervezetében termelődő prolaktin hormon hatására e terület véredényei erősen kitágulnak, a kotló szülők mellén kialakulnak az úgynevezett költési foltok.

Költés:

• A kotlási idő leteltével (17-18 nap) az életképes fiókák kis nyílással feltörik a tojás héját. Ezt követően 24 óra szükséges ahhoz, hogy teljesen kiszabaduljanak a viszonylag szilárd, mész anyagú burokból. A kelés folyamata alatt a fiókának át kell törnie a tojás két rétegű héjhártyáját, majd az erős mészhéját.
• 24 órával a kelés előtt indul meg a "kopogtatás", amely a felső csőrkáva hegye közelében helyezkedő "tojásfog" tevékenységének eredménye. Kalapácsszerű ütéseinek hatására a tojás tompább végétől 6-7 mm távolságban keletkezik az a kicsi nyílás, mely lehetővé teszi a levegő beáramlását, s ezáltal a kelésben lévő fióka légzését, mely a kipattanást követően saját tengelye körül megfordulva úgy töri körül a mészhéjat, hogy annak tompa végi, kisebbik hányada a légkamra vonalában lelölődik, a kelő fióka pedig lábai segítségével a nagyobbik héj részből kifordul. A kiürült mészhéj részeket a szülők rendszerint csőrükbe véve lökik ki a fészekből.
• A tojásból éppen kikelt fióka testét rásimuló, nedves pelyhek borítják. Ez a pehelytakaró a szülők testmelegétől 1-2 óra alatt teljesen megszárad.
• A kelés akkor fejeződött be sikeresen és szabályosan, amikor a szíkhólyag a köldöknyíláson át teljesen felszívódott, az pedig ezt követően csukódik.

Fiókanevelés:

• A fészeklakó galambfiókák önállóvá válásukig gondos szülői ellátást igényelnek. A frissen kelt, egészséges fióka is olyan gyenge, hogy fejét csak pelyhezetének teljes megszáradása után tudja felemelni, szemei pedig 5 napos koráig zárva maradnak. Csak a szemek környéke, esetleg a csőr hegye és a karmok pigmentáltak. Feltűnők a nagy fülnyílások és a puha, de a test tömegéhez viszonyítva erős csőrkávák.
• Életük első hetében a szülők a kotlási időben megszokott váltásban, testükkel melengetik fiókáikat, s táplálásukban is mindketten részt vesznek.
• Első táplálékuk a szülők begyfalában az agyalapi mirigy prolaktin hormonjának hatására keletkezett begytej. Képződése összefüggésben áll a költés tartamával, s annak 10. napján kezdődik meg, tetőpontját pedig a 15. napon éri el, miközben termelődése folyamatosan emelkedik. Rendkívül magas tápértékével függ össze a fiókák rohamos növekedése. Míg az ember születési súlyának megkétszerezéséhez 180 nap szükséges, ugyanezt a mértékű súlygyarapodást a galambfióka életének első hetén belül eléri.
• Ezenfelül a begytej jelentős vitaminhordozó is: 4 g begytej A és D vitamin tartalma megegyezik 1 g csukamájolajéval.
• A frissen kelt fiókát a szülőknek a táplálék felvételre serkenteniük kell. Erre viszont csak akkor képesek, ha a fióka már felemeli és emelve tartja a fejét. Amikor mozog, a fészekben ülő szülő megpróbálja fiókája csőrét a sajátjával elkapni és szájába venni. Amint ez sikerült, a fióka begyét annak nyitott száján át begytejjel tölti meg.
• Néhány nap alatt a fiókák annyira megerősödnek, hogy elegendő csőrük megérintése ahhoz, hogy akaratlagosan a szülő csőrébe nyúljanak és aktívan töltsék meg begyüket. Életük második hetében már követelik táplálékukat.
• Második hetes korban kezdődik meg a fiókák tollasodása. A tollkezdemények először a szárnyak külső felületén, majd a háton és a hason mutatkoznak. A szülők ebben a korban már csak éjjel biztosítják számukra testük melegét, napközben csak etetés céljából keresik fel fiókákat.
• Ugyanerre a növekedési szakaszra esik a fiatalok gyűrűzése. Meg kell történnie ennek legalább 8 napos korig, mert aztán már a megvastagodott ujjtövi ízület nem teszi lehetővé a fajtára előírt nagyságú, zárt gyűrű felhúzását. Nagy lábtollú fajták fiókáin a gyűrűt a sarokízületen is áttolva, az alsó combon kell elhelyezni. Ennek az az előnye, hogy a csüdöt borító lábtollazt zártságát a rajta lévő gyűrű nem szakítja meg.
• Amikor a fiatalok életük harmadik hetébe lépnek, apjuk már az új fészkelőhely biztosításáról is gondoskodik. Hozzávetőlegesen 35 napos korig kapnak a fiókák szüleiktől, elsősorban a hímtől táplálékot. Akkorára teljesen önállóan táplálkozókká válnak, és a fiatalok dúcába kerülnek.

Dajkáltatás:

• Dajka galambok (a szülőket helyettesítő nevelők) elsősorban a rövidcsőrű és a sirályka fajták tenyésztéséhez szükségesek, mert szaporodásbiológiai folyamataik közül a fiókanevelésre, csőrük rövidsége és vastagsága miatt képtelenek, minthogy kikelt fiókáik hasonló jellegű csőrét nem tudják szájukba venni. Ugyanezt normális csőrhosszúságú galambok, minden nehézség ellenéré, meg tudják tenni.
• A dajkáltatási módszer legalább a tenyész párok számával egyező mennyiségű dajka párt igényel. Fontos ezen túl, hogy a dajkák feladatukat megbízhatóan lássák el. 
• A dajkáltatás a tenyésztési költségeket tetemesen megemelő, de adott fajták esetében nélkülözhetetlen eljárás, mely a gazdaságossági problémákon túl szakértelmet és fokozott idő ráfordítást is igényel.