A szöveget írta: Kis Klaudia ©2021
Fényképek: Varga Tamás Bence - Vargalambászat

Kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea risoria)

• Általános tudnivalók:
  • Az egyik legelterjedtebb egzotikus galambféle a világon. Kedvelt társ állat, hiszen könnyen tartható, hamar megszelídül, nem hangos és nincsenek speciális igényei. Aki a tartásukkal komolyabban foglalkozik, az megtapasztalhatja, hogy milyen könnyen szaporodik, és nagyon gondos szülő.
  • Míg korábban csupán 2 színváltozat volt ismert, a Szőke és a Fehér, addig manapság már számtalan szebbnél szebb színben tenyésztik. Az ismert színmutációk száma jelenleg 16, melyekből igen nagyszámú gyönyörű színkombinációt lehet tenyészteni. Aki a színekkel szeretne komolyabban foglalkozni, annak színtenyésztési alapismeretek elsajátítása ajánlott. A színmutációk mellett 3 tollváltozat is ismert már: a kontyos, a selyemtollú és a homlokrózsás. Ezek mindegyik előfordul az összes színkombinációban is, sőt a tollszerkezet mutációk egymással is kombinálhatók. 
  • Angolul: ringneck dove vagy barbary dove, németül: Lachtaube, franciául: Tourterelle rieuse.

• Származása:
  • 2-3 ezer évvel ezelőtt háziasították, az Észak-afrikai kacagó gerlétől (Streptopelia roseogrisea) származik. Eredeti hazája Északkelet-Afrika, ahol vad példányai napjainkban is megtalálhatóak. Nem tévesztendő össze a hazánkban is fészkelő Balkáni gerlével (Streptopelia decaocto). Élőhelye a sivatagszerű, száraz sztyeppvidék és bozótos. A háziasított kacagó gerle Vadas színváltozata teljes mértékben megegyezik a vadon élő ős színével.

• Leírása:
  • Hossza 25-30 cm, tömege 160-180 gramm körüli, szárnyfesztávolsága: 50 cm.

• Színváltozatak:
  • A Vadas alak színezete: feje, nyaka és melle szürkés lila; a gallérja fekete; a szárnyfedői, háta és farktollai sötét barnásszürkék (a barna a hangsúlyosabb); az evező tollai feketék. A csőre fekete, a lábai lilás pirosak, az írisze vörös. A farok alatti mintája fekete, a has és az alsó farokfedők fehérek. A tojók színezetéből hiányzik a lilás lenyomat, sokkal barnábbak. A fiatalok színe fakóbb, mint a felnőtteké, gallérjuk halvány, és a tollaik vége barnásan szegélyezett.
  • Ismert színmutációk: Szőke, Fehér, Mandarin, Fagyos, Őszes, Kék, Fehérfejű, Sápadtfejű, Fekete galléros fehér, Tarka, Erősen tarka, Fehérfarkú tarka, Rózsás, Albínó, Színezett fejű, Kaliforniai tarka. 

• Hangja: 
  • Két eltérő hangot különböztethetünk meg, a turbékolást és a kacagást. Ezeket mindkét nem hallatja. A kacagás egy izgalmi hang, melyről a faj a nevét is kapta, egy rövid „hi-hi-hi” hangsorral írható le.
  • A turbékolás lehet:
    • általános turbékolás, amikor a hím gerle egy magas pontos üldögélve csak úgy turbékol a semmibe. Ezzel tudatja a riválisokkal, hogy a területén tartózkodik. 
    • Az Udvarlási turbékolás üteme sokkal gyorsabb, mert rövidebb közte a szünet. Általában hajlongás, váltott lábbal topogás jellemzi, és mindig valami felé irányul (ami lehet egy másik gerle, de akár egy másik faj is, pl.: papagáj vagy ember). A fészekrehívó turbékolást könnyű megkülönböztetni a többitől, ez a leglassabb turbékolás, és mindig a fészek, vagy a kiszemelt fészekhely környékén történik. Ilyenkor a gerle feje lefelé, míg farka fölfelé irányul, szárnyrázogatás is kíséri.
• Szaporodása:
  • Rendkívül szapora madarak, egy pár egy év alatt 10-12 fiókát is képes felnevelni. A hím fészkelésre alkalmas helyet keres, majd fészekanyagot (ágakat, vékony gallyakat) hord a tojónak, aki elrendezgeti azt.
  • A párzások megkezdése után nem sokkal a tojó 2 hófehér tojást rak. A kotlás a második tojás megérkezése után kezdődik. A tojásokon a szülők felváltva kotlanak (nappal a hím, délután és éjszaka a tojó). A fiókák 14-16 nap múlva kelnek ki, magatehetetlenül, csupaszon, csukott szemmel
  • A szülők egy speciális anyaggal, az ún. begytejjel etetik a fiókákat. Rendkívül gyorsan fejlődnek, és 14 naposan már elhagyják a fészket, majd 1 hónaposan már önállóak. 5 hetes kor körül ajánlott a fiatalokat elválasztani a felnőttektől, mert a hímek agresszíven viselkedhetnek velük.
  • Ivarérettségüket 6-8 hónaposan érik el, de tenyésztésbe vételükkel ajánlott várni a 12 hónapos korukig. Megfelelő körülmények között 15-20 évig élnek, de feljegyeztek már 33 éves egyedet is.
  • Gyakran felmerülő probléma, hogy a hímeket és a tojókat nehéz egymástól megkülönböztetni. Sajnos szinte teljesen egyformák, bizonyos mutációknál figyelhető meg csupán hogy a tojók színezete a hímekhez képest barnább. A testméret és a fejforma megfigyelések sem mérvadóak, ugyanis a nagyfokú beltenyésztettség miatt már vannak kisebb testű hímek, és nagyobb tojók is. A nemeket DNS vizsgálattal, vagy viselkedés megfigyeléssel, vagy a nemhez kötött gének öröklődésének tanulmányozásával lehet megkülönböztetni.

• Gondozása:
  • Téves elképzelés, hogy kis helyigényű madarak. Méretének megfelelő nagyságú helyet biztosítsunk számukra, nagyon mozgékonyak: szeretnek repkedni és a talajon keresgélni is. A minimális kalitka méret számukra: 100 cm hosszú x 50 cm széles x 70 cm magas, de egy tágasabb helyen nyilván jobban érzik magukat. Párban érdemes őket elhelyezni, mivel a költési időben a hímek rendkívül agresszívek (nagyon védik a területüket), ezért más hímekkel állandó verekedés-kergetőzés a kolóniás tartás eredménye. 
  • Azonban megfelelő előkészületekkel meg lehet próbálni több párt is együtt tartani, ekkor azonban 1,5-2 köbméter/pár helyigénnyel kell számolni, és fontos, hogy egyszerre költözzenek be a költőpárok (párba állt párok), valamint legyen több fészek, mint ahány pár.
  • Étrendjük főként vegyes magkeverékből áll (búza, kukorica, köles, cirokmag, fekete napraforgó, szeklice, rizs, hajdina, repce stb.), de kedvelik a tojásos lágyeleséget, valamint zöld eleségre és reszelt gyümölcsökre is rá lehet őket szoktatni. A magvakat egészben fogyasztják. Apró kavicsok, ásványi anyagok, mészkő gritt és friss ivóvíz mindig legyen elérhető számukra.
  • Huzatmentes helyen télen is kint tarthatóak, ekkor több kukoricát és fekete napraforgót igényelnek, valamint naponta több alkalommal langyos vizet.

• Viselkedése:
  • A gerlék életében a legfontosabbak a létfenntartó viselkedések, amilyen az evés, ivás, alvás, ürítés, tollászkodás (ami a napjuk nagy részét kitölti, hiszen az összes tollukat rendszeresen ápolniuk kell), napozás, fürdés, repülés stb.
  • A fajfenntartó viselkedések akkor jelentkeznek, amikor az évszak megfelelő a szaporodásra. Ilyenkor az udvarlás, társ tollászkodás, csőrözés, etetés, párzás, fészeképítés, tojásrakás, kotlás a fontosabb viselkedésminták.
  • A fiatalok viselkedése a kopogással kezdődik, majd a tojáshéj feltörése után a kibújás következik. A kicsik ekkor még annyira gyengék, hogy a fejüket sem tudják tartani, ilyenkor a felnőttek a csőrükkel lágyan csipkedve ösztönzik őket arra, hogy próbáljanak enni. Úgy etetnek a szülők, hogy a csőrüket nagyra nyitják, majd felöklendezik a begytejet, amit a fióka a szülők torkából fogyaszt el. A megfelelő fészekanyag fontos, hogy a fiókák meg tudjanak kapaszkodni benne, és ne csússzon szét a lábuk, illetve ne essenek ki a fészekből. Ha a fióka veszélyben érzi magát, akkor tollait felborzolja, szárnyait magasra emeli, csőrével pattintó hangot adhat. Ahogy a fiókák fejlődnek, az etetés egyre intenzívebb, egyre hangosabban sípolnak a kicsik, és szárnyrázogatás is kíséri az élelemkövetelést.
  • A támadó-védekező viselkedéseket általában a kolóniában tartott gerléknél lehet megfigyelni. Ilyenkor gyakori a csipkedés, az egymás hátára állás, az erőszakos párzás, a szárny bokszolás, és a kergetőzés. Ilyenkor a hímek gyakran kifodrozzák egymás tollát a nyaki területeken, illetve akár kopasz foltok is kialakulhatnak. A gerlék, ha valamitől megijednek, vagy szokatlan dolgot látnak, akkor egy riadó hangot adnak, tollukat szorosan a testükre simítják, kihúzzák magukat, és úgy figyelnek, készen állnak azonnal elrepülni a helyszínről.  

• A kacagó gerle tartása tehát nem bonyolult, kezdő madártartók is megpróbálkozhatnak vele. Tenyésztésüknél azonban szem előtt kell tartani, hogy nagyon szaporák, rokonokat egymással ne rakjunk párba, illetve a fiatal gerlék elhelyezéséről is gondoskodni kell. A nem kívánt szaporulat ellen műtojással lehet védekezni.

Galéria: