Forrás: Dr. Szűcs Lajos: Galambjaink

Külső paraziták okozta fertőzöttségek

Óvantagok:

• Pókfélék, melyek a galambokat esetenként támadják vérszívás céljából. Ugyanazok a fajok más madárféléket, sőt az embert is megtámadhatják. A főként éjjel táplálkozó óvantagok gyakran olyan súlyos fokú vérveszteséget okoznak, hogy vérszegénység alakul ki, melynek eredményeként a fészek korú, sőt még a kirepült fiatalok is elpusztulhatnak. Legismertebb képviselőik a madár óvantag (Argas columbarum) és a vörös madártetű, népiesen vértetű (Dermanissus gáttina) vérszívók, csak éjjel tartózkodnak a galambon, táplálkozás céljából. Általában júliustól szeptemberig szaporodnak el, gyakran igen nagy mértékben. Hideg időben nem raknak petét, nem szaporodnak, sőt vért sem szívnak.

Atkák:

• Ugyancsak a pókfélék közé tartozó ízeltlábúak. A bőrön vagy a bőrben élnek. Táplálékul vért szívnak, de vannak olyan fajok is, amelyei szöveti részekkel vagy a toll anyagával táplálkoznak. Legtöbbjük állandó jelleggel a gazdaállaton él. A galamb tollatkája főleg a még tokban lévő tollak véres nedveivel táplálkozik. Kártételeként legszembetűnőbb a tollruha felületének egyenetlensége, a tollak között mutatkozó kisebb-nagyobb kopasz bőrfelületek. A meszes láb elváltozást előidéző atka faj a lábak tollatlan részeinek pikkelyei alatt, részben azok anyagából, részben a rágásuk során kilépő testnedvekből él. Jelenlétére és kártételére a tollatlan csüdök mész jellegű felrakódásai hívják fel a figyelmet.

Tollmolyok:

• Fej, tor és potroh részekre tagolódott testükhöz 3 pár ízelt láb csatlakozik, tehát az ízeltlábúakon belül a rovarok rendszertani csoportjába tartoznak. A galambokban leggyakoribb és tollrágásával a zászlókon gyakran sorban helyezkedő lyukakat okozó képviselőjük a "tollmoly''. Viszonylag hosszú testéről, pontosabban potroháról könnyen felismerhető. Egyedei leginkább az evező és kormánytollak zászlóin pontosabban azoknak a csévéhez csatlakozó részén húzódnak meg, rágásuk azonban a tollzászló bármely részén mutatkozhat. A petéit is a tollágacskák tövébe rakja. A belőlük kikelt lárvák a fedőtollazat bármely részén fellelhetők. Ezek 4-5 hét alatt, többszöri vedléssel válnak ivarérett egyedekké.

Paraziták kezelése:

• A megtámadott galambot széttárt szárnyakkal, hátulról előre be kell fújni vagy szórni rovarölő szerrel (PIRETRIN-nel, NEOTESONOL-lal), amelynek melegvérűekre ártalmatlannak kell lennie. Modernebb és alkalmasabb szer a CHEVITREN (2%-os) vagy az INS-15 (2-5%-os oldata, de még kényelmesebb az INSEKT porral történő kezelés. Hogy a külső paraziták, minden fejlődési alakját elpusztítsuk, az irtási eljárást 3 hét múlva meg kell ismételni.

Paraziták megelőzése:

• Mentesítés céljából a galambok dúcában és környezetében a következő eljárásokat kell gondosan végrehajtani:
  • A mentesítendő dúcokat és a felszerelés tárgyait tisztára sepert fokig ki kell takarítani. Ennél jobb a forró vízzel és tisztítószerekkel (esetleg lúgos oldattal) végzett nedves takarítás.
  • Nedves takarítás után, az alkalmazásra kerülő szer kiszórása (fúvása) előtt ki kell várni a felületek teljes megszáradását.
  • A sarkokat és a repedéseket különös gonddal kell megtisztítani, majd befújni vagy beszórni a rovarölő szerrel.
  • A készítményt a csomagoláson feltüntetett módon és töménységben kell alkalmazni. Hígabb oldat nem hatásos, a töményebb felesleges. Fontos ezentúl a mennyiség és a hatási idő szem előtt tartása is.