Forrás: Dr. Szűcs Lajos: Galambjaink 

Tartáshely és kellékek

Dúcról:

• Galambjaink tartáshelyével kapcsolatos alapvető igény a higiénia biztosítása, követelményeinek rendszeres kielégítése. Szükséges ez elsősorban azért, mert a galambok leggyakoribb betegségei jó tartási viszonyokkal megelőzhetők. Amennyiben a dúc gondozatlan és túlzsúfolt, úgy esetlegesen fellépő bármely ragályos betegség rövid időn belül az egész állományra kiterjedhet.
• A galambdúc építésének során nem csak a létesítmény tetszetősége, hanem célszerűsége és alkalmassága a leglényegesebb szempontok.
• Ehhez szükséges feltételek a következők:
  • A dúc nagysága feleljen meg a benne tartott galambok számának (belmagasságnak legalább 1,9 méter, legfeljebb 2,5 méter legyen).
  • Legyen napfénytől besugárzottan világos, jól szellőztethető, száraz, az időjárási befolyásoktól védett.
  • Legyen megfelelő fészkelő- és pihenőhely.
  • Legyen könnyen takarítható és fertőtleníthető.
  • A tenyésztő kényelmesen állhasson és mozoghasson.
  • Biztosan védje lakóit különböző kártevők ellen, pl.: kis ragadozók, patkányok, macskák.
• A helyi adottságok, továbbá a fajta (testnagyság, röpképesség) alapján a tenyésztő dönti el, hogy galambjait kerti dúcban vagy padláson kialakított férőhelyben tartja.

Galambházon belül létesítendő helyek:

• Fiatalok dúca:
  • Akár kerti galambház, akár padlástéri dúc esetében elengedhetetlen feltétel a fiatalok elkülönített tartása. Korábban nem vették figyelembe ennek szükségességét, ma jól tudjuk viszont, hogy a szaporulat kedvezőbb felneveléséhez a „fiatalok dúca” biztosítja a legkedvezőbb feltételeket.
  • A fészekhagyott fiókák életkörülményei a tenyész dúcban kedvezőtlenek. Nem biztosítható számukra megfelelő mennyiségű és biztonságot nyújtó pihenőhely, s ki vannak téve – főleg a tenyész állomány hímjei részéről megnyilvánuló – állandó zaklatásnak.
  • Továbbá bármilyen hosszú etető mellett sem képesek az öreg galambokhoz hasonló gyorsasággal táplálkozni, s így szinte mindig éhesen igénylik, hogy a szülők etessék őket.
  • A fészekhagyott fiókák elkülönítésének fontossága ezek alapján kétségtelen. Ma már korszerű tenyésztéséhez a fiatalok dúca nélkülözhetetlen, sőt lényegesebb, mint az eddig megemlített szükségletek némelyike. Az elkülönülés előnyei is csak akkor érvényesülnek, ha a fiatalok dúca is megfelel azoknak a feltételeknek, amelyeket a tenyész dúccal szemben támasztottunk.

• Röpde (Volier):
  • A galamb számára a szabad tartás a legkedvezőbb. A repülni nem tudó, vagy a szabadba más okból nem engedhető galamboknak viszonylag jobb körülményeket biztosít a galambdúchoz kapcsolódó röpde, mint amilyenben az állandóan dúcba zárt galambok élhetnek.
  • A röpde létesítésekor legfontosabb szempontok:
    • Alapterület, valamint az egész térfogat nagysága.
    • Talaj minősége, illetve szerkezete.
    • Rögzítésére kínálkozó lehetőségek.
    • A röpde talajának borítására legalkalmasabb anyag kiválasztása.
    • Váz, borító háló és a berendezés.
  • Célszerű a 2-3 m magasságra építeni a voliert, mivel az ilyen méret biztosítja a benne tartózkodó galambok mozgási szabadságát.
  • A röpde számara minden könnyű, jó vízáteresztő talaj megfelelő, amely huzamosabb esőzések idején is hamar szárad, könnyen elegyengethető, elgereblyézhető és a beszáradt ürüléktől megtisztítható. A napfénynek hozzá kell jutnia és nem lehetnek rajta olyan mélyedések, amelyekben megáll a víz. 
  • Füvesítésre alkalmas talajon ajánlatos fűmag keverék vetése, hogy igy pázsit felületet alakíthassunk ki. Az ilyen talajt megfelelően kell ápolni, szabályszerűen kell trágyázni és ritkulása esetén a füvet újra kell vetni.
  • Ha csak agyagos talaj áll rendelkezésre, vagy jó higiéniás tartást igénylő nagyobb mennyiségű állat tartása a cél, legjobb eljárás tartósan szilárd volier burkolat alkalmazása. 
  • A röpde deszkából készült padozatával szemben a drótfonatból készült rácsozat ajánlatos, mert a rajtuk tartott galambok nem érintkezhetnek saját ürülékükkel, s így az áthurcoló kórokozókkal sem. Ezenkívül az ilyen padlózatot nagyobb időszakonként kell tisztítani és fertőtleníteni. 
  • A röpde hálójának gerendázatául szolgálhat fa anyag. Drágább, de sokkal tartósabb az alumínium csövekből vagy zártszelvényekből készült tartó váz. 
  • A röpde teteje leggyakrabban sűrű drótszövet, de nagyon ajánlatos egy részének vizet át nem eresztő, lehetőleg áttetsző műanyag lemezzel való fedése.
  • A röpdék ugyancsak dróthálóval fedett ajtajai legyenek kifelé nyílók. Berendezésül az állatok számának megfelelő állókák és sétáló deszkák alkalmasak, amelyek egyrészt biztosítják a nyugodt pihenést, másrészt alkalmat adnak a korlátozott repülések utáni megülésre.

A dúc berendezési tárgyai:

• Költőfakk:
  • A hely jó kihasználása szempontjából legalkalmasabb a szekrény szerű elhelyezés, melyben a megfelelő méretű költőhelyek egymás mellett, illetve egymás fölött biztosíthatók.
  • Kialakításukkor fontos szempont, hogy nagyságuk legyen a tenyésztett fajtának megfelelő, s hogy egymás fölé csak annyi sor kerüljön, hogy a legfelső magassága is könnyen elérhető legyen az azt bírtokló galambpár és a tenyésztő számára.
  • Egy-egy soron belül a szomszédos költőfülkéket legalább 15 cm-re előre álló függőleges deszkafallal válasszuk el, hogy a szomszédos költőhely hímjei a fészekfülkébe szállva, egymást ne láthassák. Egy fészekfülke a két választófal között legalább 60 cm széles, 45 cm magas és 40-45 cm mély legyen.
• Fészektányérok:
  • Az eredményes szaporodás során a tenyész párok ezekben könnyen kiépítik fészküket vagy azokban akár fészekanyag nélkül is költhetnek. A tojások nem gurulhatnak ki a fészektányérból, a fiókák pedig bőséges bélsarukat a tányér szélén kívülre üríthetik.
  • A költőtányérok azonban csak akkor tudnak céljuknak megfelelni, hogyha megfelelő a nagyságuk, elég mély a vájatuk és nem billenhetnek fel, szilárd, de nem törékeny anyagból készültek. Fontos kívánalom, hogy tisztítószerek hozzáadásával forró vízben moshatók és fertőtleníthetők legyenek. Perem magasságként 5-6 cm, vájat mélység ként 3-4 cm a legkedvezőbb.
  • Optimális átmérőjük:
    • Kis testűeknek: 18 cm.
    • Közepes testűeknek: 20 cm
    • Nagy testűek részére 22cm.  
• Ülőke (pihenő):
  • Készülhet egyesével vagy szekrény szerűen összeállított pihenő ülőkék.
  • Anyaga legtöbbször fa, de ma már műanyagból is készítenek ülőkét. 
  • Egy egyed pihenő helyeként alkalmas ülőkék közül a „lepke”-ként emlegetettek bizonyultak legjobbaknak. Ezek 2 db 20 cm széles és valamivel hosszabb nyeregtető szerűen összefutó ürülék felfogó deszkából és a gerincükre szegezett lécből állnak. A rájuk erősített fém fül segítségével tetszés szerinti helyen akaszthatók a dúc falába vert szögre, de egymás fölött egy hosszabb deszkára felerősített formában is megoldható az elhelyezésük.
• Etetők:
  • A takarmány szennyeződésének megakadályozása céljából az eleséget arra alkalmas etetőkben adjuk galambjainknak. Ezek anyaga lehet fa, horganyzott bádog, alumínium, de a legutóbbi időben műanyag is.
  • Legyenek sima felületűek, könnyen tölthetők, könnyen és gyorsan tisztíthatók és fertőtleníthetők. Úgy tárolják az eleséget, hogy ahhoz a galambok csak csőrükkel érhessenek.
• Itatók:
  • A galambok számára állandó jelleggel biztosítani kell az ivás lehetőségét. Az etetőkhöz - a fa kivételével - hasonló anyagból készített itatókkal szemben támasztott igények azokéval megegyeznek.
  • A kétrészes félautomata, utóbbi időben leggyakrabban műanyagokból készült toronyitatókban mindig annyi víz pótlódik, az ivónyíláshoz, amennyi belőle elfogyott. Nagy előnyük, hogy az azonos elven működő egyrészeknek könnyebben és alaposabban tisztíthatók.
  • Az itatókat lehetőleg úgy kell elhelyezni, hogy bennük a víz ne szennyeződhessen.
  • Fontos, hogy a horganyzott lemezből vagy rézből készült itatókban adott vízbe ne kerülhessen sav tartalmú adalék, mert az a fémet megtámadja, s ennek eredményeként egészségkárosító vegyületek jöhetnek létre.
  • Ívóvízben alkalmazásra kerülő gyógyszert, tápszert vagy egyéb készítményt kizárólag csak mázas-, üveg- vagy műanyag itatókban szabad adni.
• Fürdető tál:
  • A galambok az év minden szakában fürödnek, ha arra lehetőség adódik. Ez felfrissíti őket, támogatja egészségük fennállását és teljesítményeiket. Ha rendszeresen fürödhetnek, megszabadulnak külső parazitáik nagy részétől, tollazatuk tiszta és ápolt marad. Az önkéntes fürdés, egyszersmind az egészség jelzése is.
  • A fürdetésre alkalmazott edény nem lehet nagyon kicsi és sekély mélységű. Nem lehetnek továbbá sarkai és élei, hogy a fürdőzők jellegzetes mozdulataikat veszélytelenül végezhessék. A megfelelő nagyságú (minimum 50 cm átmérőjű) fürdető edényt a röpdében kell elhelyezni.
  • Ha csak a dúcban biztosítunk fürdései lehetőséget, akkor az edényt olyan emelt rácsra kell állítanunk, amelyik alól a kifröccsenő víz nem tud szétfolyni, minthogy azt az alája szórt, nedvességet felszívó anyag megakadályozza.
  • Hideg idő esetén hetenként egyszer biztosítsunk fürdetési lehetőséget, tavasztól őszig viszont minden második napon.