Forrás: Dr. Szűcs Lajos: Galambjaink

Zoonózisok

Ornithosis:

• A galambállományokban észlelhető széles körű elterjedtsége következtében áthurcolása az emberre könnyen lehetséges. 
• A fogékony személyek legtöbbször közvetve, a kórokozót tartalmazó por belégzésével fertőződnek.
• A beteség tünetei:
  • Tüdőgyulladás tünetei
  • Gyors légzés
  • Mell szúródás
  • Magas láz (39-40°C)
• A lázas állapot mintegy két hétig tart, és aztán általában megszűnik.
• Megállapított ornithosis kezelésére legalkalmasabbak a tetracyclinek, amelyek hatására a beteg már 24-48 óra múltán láztalanná válik. Kezelésre nem kerülő személyek 4-6 hétig vagy még hosszabb ideig is betegek lehetnek.
• Az átvészelt fertőzés nem vezet tartós immunitáshoz. A galambtartás felszámolásával a képződött ellenanyagok eltűnhetnek. Ennek következtében a szervezet újra fogékonnyá válik.

Szalmonellás fertőzöttség (Salmonellosis):

• A szalmonellák által okozott lappangó fertőzöttség, ritkábban a kialakult betegség az ember leggyakoribb zoonozisa.
• A fertőzött madarakkal való közvetlen érintkezés vezethet emberi megbetegedéshez is. Ebben a Salmonella typhi-murium baktériumnak legnagyobb a jelentősége. Ez a faj a madárvilágban igen elterjedt.
• A belégzet vagy a szájon át felvett kórokozók tartós megbetegedést is okozhatnak.
• A galamboknak az emberi szalmonellózisok járványtanában nincs jelentőségük, vagy csak igen alárendelt szerepük van.

Tuberculosis:

• A szárnyasok tuberculosisának kórokozója a Mycobacteriumavium. Legjelentősebb fertőzési forrás a galambok e-tuberculosis baktériumokkal szennyezett bélsara, illetve az azt tartalmazó por, amely belégzés útján jut az ember tüdejébe.
• A gyermekek és a serdülök leginkább az emésztőcsatornán át, az idősek viszont légzőszervükön át fertőződnek.
• A galamboktól származó tuberculosis iránt fogékony személyek legbiztosabb védekezése a fertőzött állomány kiirtása, s ezt követően a dúcok és minden tartozékuk gondos takarítása, majd fertőtlenítése a korokozót elpusztító anyaggal.

Galambász tüdő:

• A madárkedvelők, így a galambtenyésztők között is előfordul ritkán jellegzetes tüdőelváltozás, az úgynevezett "galambász tüdő". 
• A kezdetben könnyű lezajlású betegség a későbbiekben csak nehezen kezelhető vagy egyáltalán nem gyógyítható.
• Az elváltozás a dúc porának belégzésével kezdődik, amely a légcsövekbe és a bronxhusokba kerül, s ott a nyálkahártyára rakódik le. A fedő csillóshám segítségével és felköhögéssel túlnyomó többsége kidobódik. A részecskék a szervezetben immun reakciót hozhatnak létre, amely ellenanyagok termeléséhez vezet.
• Tünetek:
  • A kezdődő vagy már kialakult klinikai képre a finom részecskék belégzése után 4-12 órával
    • Köhögés és köpettel kapcsolt légzés
    • Ízületi fájdalom
    • Fejfájás
    • Alacsony láz
    • Borzongás
    • Éjszakai izzadás
• Ezek a tünetek első jelentkezésük után beavatkozás nélkül eltűnnek, de újra jelentkeznek, ha a tenyésztő ismételten a galambjai között tartózkodott. Fokozottan érzékeny személyek már kevés porrészecske rövid tartalmú belégzése után megbetegednek. Erős légzési zavaok esetén az ajkak elkékülnek. Minden tünet megszűnik, ha a tenyésztő nem jár galambjai közelében.
• Az idült szakasz hosszabb ideig tartó, kisebb mértékű por beszívás következménye.
• Lappangóan alakul ki és sárgásfehér köpettel kísért köhögés, valamint enyhe légzési zavarok jellemzik.
• Megállapított galambász tüdő esetén gyógyulás csak akkor várható, ha a galambfehérje részecskék belégzésének lehetőségét megakadályozzuk. Legjobb, ha a tenyésztő lemond a kedvteléséről. Az orvosi kezelés, a betegség súlyosságától függően, három hónapot is igénybe vehet, anélkül, hogy minden esetben biztos lenne a teljes gyógyulás.